if i fell in love with you
would you promise to be true
and help me understand
'cause I've been in love before
and i found that love was more
than just holding hands
if i give my heart to you
i must be sure
from the very start
that you would love me more than him
if i trust in you, oh please
don't run and hide
if i love you too, oh please
don't hurt my pride like him
'cause i couldn't stand the pain
and i would be sad if our new love was in vain
so i hope you see that i
would love to love you
and that he will cry
when he learns we are two
'cause i couldn't stand the pain
and i would be sad if our new love was in vain
so i hope you see that i
would love to love you
and that he will cry when he learns we are two
if i fell in love with you
ez szerintem egy iszonyatosan gyönyörű és őszinte eszmefuttatás. :$ talán ez az a szépség, szelídség és tudatosság, ami manapság az emberek nagyjából kiveszett, vagy már eleve meg sem volt, ki tudja azt. "nem egyszer, sem százszor, ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor" (Jancsi vitéz)
ez az egyik dolog amiért szeretem ezeknek az egykori - szerintem hozzám hasonló gondolkodású - fiataloknak az őszintébbnél őszintébb sorokból álló zenéjét, aminek még a dallama is teljes mértékben szépséget meg nyugalmat áraszt. érthető is, hogy aki csak a tuctuc-ot ismeri és kénytelen azon nőni, mert esélyt sem ad magának másra, abból egy egyszerű szobanövény intelligenciaszintjét megütni képtelen lény alakulhat csak ki, az eközben érlelődő gonosz, áskálódó hozzáállásról már nem is beszélve. valamiért a mai trend a bénaságokat hangsúlyozza, ami elég gázos, s így meglepődni sem lehet már okunk, miért nincs a zombiként irányított, könnyen befolyásolható fiataloknak szeme a széphez. ugyanis a többségüknek tényleg nincs! :( a pénteken csúcsot érő, de leginkább egész héten át tartó melankolikus, már-már depibe hajló szomorúságom ihlette egyrészt ezt a néhány mondatot. sajnálatos, hogy engem is rengeteg ilyen ember/némber vesz körbe. én ezt egyszerűen nem akarom! :( teljes mértékben úgy érzem, felnőtt életem tartós és valamit is jelentő barátságai, illetve kapcsolatai csak olyanokkal köttethetnek akikbe szorult valami kis érzék a szép, igazán vidám és aranyos dolgokhoz; akik nem csak a levegőbe beszélnek és akiknek számít tényleg a másik, és nem csak kihasználni bírják. szerencsésnek érzem magam, hogy mindezek felsorolásával is tudok mondani ilyen srácokat. nos, ők meg is érdemlik, hogy szeressem őket és bármikor példaképként állítsam őket magam elé! [és hozzáteszem még, szerintem ők ezt tudják is magukról, hogy így gondolok rájuk!♥:]
ami pedig kristálytisztán ráébresztett mindezekre és végül rávett, hogy ide le is írjam az erős berögzülés céljából, az nem más, mint ttk-s újságunk általam is képviselt szerkesztőségében mostanában folyó dolgok kifejezetten 'dislike' módja, ld. morál és csapatszellem. pontosabban mindezek hiánya sokaktól. ezen túllépve már a preferenciák közrejátszásával kiközösítettek és előnyt élvezők is lettek. hát nem csodás?:) HÁT NEM! csak hogy a poént ki ne hagyjam, előzők persze a szorgalmasak és lelkiismeretesek utóbbiak a zsenge és sokszor sajna öntelt zöldfülűek, akik kis túlzással sosincsenek készen időben az irományokkal. hát miért is lennének? x) no, ezek után gondolom sejtitek bánatom miből fakad és melyik táborba szeparálódtam egyesek igazságtalan viselkedése miatt. ma már majdnem kijelentettem, hogy én már nem érzem a csapat tagjának magam, de végül visszafojtva mindent, adtam még egy esélyt magamban a dolognak. oszt' majd meglássuk! :/ :\ :/
ez azonban csak az egyik, ráadásul a sokkal kisebbik ok, ami miatt most ezt a számot álmodozva és teljes vidámsággal, széles mosollyal énekelgetem itt, már vagy századszor. ^^ a búskomorságon túllendülve végre ugyanis igen boldogan zárult ennek a napnak és hétnek a vége.:) nyilván a szövegre gondolok itt, nem is véletlenül írtam ki ide az egészet.:) ez itt a lényeg most! így a kedvemet sem szegheti semmi, mert ez a boldogság és örömmámor minden hülyeséget visszapattint rólam, mint valami védőpajzs. ^^ nem is tudom valójában mi van most, de minden barátom pozitívan áll hozzá és drukkolnak. :D annyira édesek! már ez a kedvesség eleve egy jó dolog nekem!:) ha igazán tudni akarnám a választ, legegyszerűbb lenne ezt a szöveget levélként megcímezni az egyetlen embernek, aki tudhatja a választ rá. ellenben ő nem elég bátor hogy őszintén azt felelje, ami van, én pedig szintén nem vagyok elég bátor, hogy valaha is megmondjam ezt neki. :) paff, hát marad a sors meg "a véletlen örökös titka, de lehet, hogy az egész előre meg van írva". :P
hiszen mi mást is tanulhattam volna meg eddig jobban annál, hogy a választ és az indokokat nem mindig kell feltétlenül keresni.:)
[az első bekezdésből még egyszer talán cikk is születhet így visszatekintve :]
