végül a legszebb converse-es cipődobozomat béleltem ki nyulas szalvétával - természetesen - és ebbe a koporsóba fektettem az én nagylábú nyúlpajtásom földi maradványait, felkészítve őt ezzel az utolsó útra, ami egészen a kertig tartott. ceremóniát nem tartottam a társaság és a pap hiányában, ennek ellenére szerintem szép volt ez az út. csináltam nyulamnak egy kedves kis fejfát, amibe igyekeztem belevésni a "NYUSZIFÜL" feliratot, de végül ez kevesebb sikerrel járt, mint egy bizonyos íróeszköz. nos, ilyen lett:
itt fekszik most az én szeretett nyuszim teste, két tujánk között és egy tulipánfa mögött. jó hely ez neki, direkt az ablakomhoz közel temettem, így minden reggel láthatom a sírját, ha kinézek. [amikor itthon vagyok] egyik kutyánk sem ásta még ki, ez is szuper. haragos is leszek, ha nem tartják tiszteletben a drágaságom nyughelyét, persze ők ezt nem érthetik úgy. ceremónia hiányában gyászbeszéd sem volt, ezért itt és ezúton pörgetném végig kis jószágom 4 éves életét nem túl hosszan, ámde lényegretörően és szépen összefoglalva. :) ezzel még egyszer búcsút veszek ettől a tündéri kis állatkától!
Nyuszifül a nyár nyula, amint a születési dátuma - amit az orvosa saccolt - is mutatja. talán innen volt az a mindig is tündöklő személyisége, amit mint éltető napsugarat vetett ránk. mindig. :P bár élete vége felé ezt a virgoncságot esetlegesen túlzásba vitte etető gazdáinak harapdálásával [értsd: Édesanyám, Nagyim] azonban ugorjunk vissza élete elejéhez.
én anno kedvenckémet egy tatabányai állatkereskedésben láttam meg legjobb gimis barátnőmmel, Larával. egy fárasztó - asszem szeptember végi-októberi - sulinap után tévedtünk ide, s rögtön szemet szúrt a csöppség. 1-2 héttel később haza is vittem, hát így került hozzánk ő. ^^ akkor még ilyen volt:
Nyuszifül a nyár nyula, amint a születési dátuma - amit az orvosa saccolt - is mutatja. talán innen volt az a mindig is tündöklő személyisége, amit mint éltető napsugarat vetett ránk. mindig. :P bár élete vége felé ezt a virgoncságot esetlegesen túlzásba vitte etető gazdáinak harapdálásával [értsd: Édesanyám, Nagyim] azonban ugorjunk vissza élete elejéhez.
én anno kedvenckémet egy tatabányai állatkereskedésben láttam meg legjobb gimis barátnőmmel, Larával. egy fárasztó - asszem szeptember végi-októberi - sulinap után tévedtünk ide, s rögtön szemet szúrt a csöppség. 1-2 héttel később haza is vittem, hát így került hozzánk ő. ^^ akkor még ilyen volt:
kicsi korában olyanokat csinált, hogy a bioszfaktos füzetembe belefeküdt, meg szétrágta az angolházimat. :D aztán elkezdett cseperedni, megismerte a doktorbácsit és megkapta első oltásait a szúnyogtámadások ellen.
hozzá kell tenni, sokáig azt hittük, nyuszilány ő. mert egyrészt így választottam az állatkereskedésben és többször meg is kérdeztem, másrészt olyan csinos volt a bundája mintázata. a fülei mint 2 masni, ráadásul gyönyörű fekete-fehér. a névadás is ezekhez mérten történt. [plusz egyik kedvenc subiszámom ihlette] mindezt a már-már tényleg beigazolódónak látszó illúziót nyulam orvosa oszlatta el egy látogatáskor, olyan 1,5 éves korában, amikor ivarérett lett. ugyanis kiderült, hogy a 2 fura szőr nélküli csúnyaság a ventralis oldalán, amitől megijedtem, csak 2 here. :DD egyből nyugodtabb voltam, de valamiért mégis rossz volt, hogy ő egy uraság. aztán ebbe is belenyugodtam és sokat mondtam neki, hogy "hölgyeim és nyulaim!"
tehát felnőtt az én apróságom és átalakult a csontozata, a bundája már kevésbé volt bolyhos és a nyúl formálódni kezdett. végül ilyenné vált A Szörny:
hozzá kell tenni, sokáig azt hittük, nyuszilány ő. mert egyrészt így választottam az állatkereskedésben és többször meg is kérdeztem, másrészt olyan csinos volt a bundája mintázata. a fülei mint 2 masni, ráadásul gyönyörű fekete-fehér. a névadás is ezekhez mérten történt. [plusz egyik kedvenc subiszámom ihlette] mindezt a már-már tényleg beigazolódónak látszó illúziót nyulam orvosa oszlatta el egy látogatáskor, olyan 1,5 éves korában, amikor ivarérett lett. ugyanis kiderült, hogy a 2 fura szőr nélküli csúnyaság a ventralis oldalán, amitől megijedtem, csak 2 here. :DD egyből nyugodtabb voltam, de valamiért mégis rossz volt, hogy ő egy uraság. aztán ebbe is belenyugodtam és sokat mondtam neki, hogy "hölgyeim és nyulaim!"
tehát felnőtt az én apróságom és átalakult a csontozata, a bundája már kevésbé volt bolyhos és a nyúl formálódni kezdett. végül ilyenné vált A Szörny:
azt hiszem, ez lett itt élete képe. ez is egy doktorbácsi-látogatás után készült, amikor is besokallt és hazaérve dacból lefeküdt a fűbe, mert neki ott a legjobb és amúgy is pihen egyet. :DD a kertben amúgy a képen látható hámot viselve remek kalandokban volt része. én mindig legelés címszó alatt vittem ki, ő meg mindig a vakondtúrásokat ásta ki :D egyszer be is mászott a járatba, de aztán kiszedtem és ráolvastam a fejére, hogy most kurva koszos lett, de én nem fürdetem meg. :D deal! sok ehhez hasonló mókás pillanatunk volt, így nem csoda ha azt mondom, egy remek barátot veszítettem el, hiányozni fog nagyon az életemből és sosem felejtem el! <3
közös élmények közül persze mindet itt fel sem sorolhatom, az utolsó húsvétunkról viszont készült aranyos közös kép és ezt még megosztom itt Veletek, akik vagytok olyan aranyosak, hogy ezt is elolvassátok:
így szerettük mi egymást, így szeretett húsvéti nyuszi lenni az én kis szépségem. ^^ a körömvágásokat kevésbé szerette, de azokat is hősiesen tűrte, ahogy azt is, amikor Molly kutyánk társult a családhoz és nagyon elkezdett nyulaságom után barátkozva érdeklődni. [ezt heves farokcsóválással mutata ki; néha vakkantott is] :)
élete utolsó stádiuma nem volt szerintem vidám időszak már neki. úgy vettem észre, hogy valami baj van, hogy furcsán tartotta a pofiját. hát, megnéztem és a foga bizony annyira túlnőtt, hogy belevájt a felső metsző az alsó ínyébe is. tarthatatalan volt, futottunk az orvoshoz! ő lecsípte neki és sokat nem foglalkozott vele. azt mondta, csak szénával etessük, mert a tápoktól nem tud lekopni eléggé a foga. hibának érzem utólag, hogy nem kérleltem további vizsgálatokra. már ekkor le volt fogyva Nyuszifül. ezután adtuk neki a friss szénát, de nem ette buzgón, így csak tovább fogyott, annak ellenére, hogy a répát buzgón ette. :/ emellett pedig rengeteget ivott. minden hiába volt, és nagyon hamar történt az egész. :/ így betegségben és elgyengülésben eltávozott tőlem és tőlünk ez az imádnivaló jószág az örök vadászmezőkre.
élete utolsó stádiuma nem volt szerintem vidám időszak már neki. úgy vettem észre, hogy valami baj van, hogy furcsán tartotta a pofiját. hát, megnéztem és a foga bizony annyira túlnőtt, hogy belevájt a felső metsző az alsó ínyébe is. tarthatatalan volt, futottunk az orvoshoz! ő lecsípte neki és sokat nem foglalkozott vele. azt mondta, csak szénával etessük, mert a tápoktól nem tud lekopni eléggé a foga. hibának érzem utólag, hogy nem kérleltem további vizsgálatokra. már ekkor le volt fogyva Nyuszifül. ezután adtuk neki a friss szénát, de nem ette buzgón, így csak tovább fogyott, annak ellenére, hogy a répát buzgón ette. :/ emellett pedig rengeteget ivott. minden hiába volt, és nagyon hamar történt az egész. :/ így betegségben és elgyengülésben eltávozott tőlem és tőlünk ez az imádnivaló jószág az örök vadászmezőkre.
béke poraira! <3
