2015. november 29., vasárnap

32 katonám

32 katonám volt,
1 meghalt:
maradt 31 hős.


pénteken történt, elvesztettem egy fogam. :( sokáig harcolt a létért, borzasztó fájdalmakat éltem át és sok fájdalomcsillapítót beszedtem, de szerdán már éreztem, hogy csak hűlt maradványát hordozom, hiszen mozgott is. már akkor sirattam, mert tudtam mit élt át (2x megkínozták a fúróval meg a tömőanyagokkal) és hogy elvesztem, nem lesz többé a részem. :( szomorú tények.
az állkapcsom örül most, mert kicsi, így a sok fog kevésbé feszíti, akik még jobban örülnek az adódott helynek. _fogas_ kérdés, hogyan fognak rendeződni ezután, de tudom, milyen ügyesek, abból, amit eddig átéltek. bízok bennük!

egy régi mesét, A fájós fogú oroszlánt is felidéztem magamnak a Négyszögletű Kerek Erdőből (Lázár Ervin), amíg a Fogászati Klinikán arra vártam, kitörjék a csontocskám a fejemből:

Igen tisztelt szemfog,
Rajtunk ön ki nem fog,
Önön nevetni fogunk…
Mivel nem a mi fogunk

bár ez bizony az én fogam volt és nem szemfog, hanem 6-os őrlő. (szerencseszámos) borzasztóan sirattam szegényt, végigszenvedtem egy éjjelt vele, és egy ideig még hezitáltam is hogy "demost biztos hogy ez tényleg igaz??", de be kellett látnom, erre már csak a keresztet vethetjük. r.i.p. alsó 6-osom! <3

mindezek után elindultam a Mérnökbe a Keleti Mese III. főpróbájára és már csak azon izgultam, a szombati előadáson tudjak szépen mosolyogni. amikor az előző éjjelt kivészeltem a fájdalommal, tudtam már viszont, hogy kiveszik és minden rendben lesz. így lett!
a lányokat picit megijesztettem, ahogy ömlött a vér még egy ideig az arcomból. sok erőt és tanácsot adtak Anyával együtt, hogy begyógyuljon ez a seb minden értelemben!




ELŐZETES
most nagy témákat tervezek már egy ideje írni, amelyek egyszer elkészülnek, ez biztos. nézzük, mik is ezek:
  • MTA KOKI - a kedvenc helyem (1 éve tervben)
  • miért lettem biológus? (februárban írok erről)
  • nevek az életemben (fél éve tervben)
  • Keleti Mese III. (aktuális)

2015. november 10., kedd

elvarázsolsz.


  • ahogy rámnézel
  • amikor egész nap üzengetünk és utána váratlanul összefutunk
  • amikor kéretlenül is emlékszel arra, ami nekem a legfontosabb
  • amikor rájövök, te voltál, aki segíteni szeretett volna ezerrel, amikor bekrepált az előző telefonom (az a szenzációs technikai csoda)
  • amikor azt mondod, "de addig úgyis beszélünk még"

még a gépem belépési jelszavát is elrontom miattad, pedig ~8 éve ugyanaz. azt hiszem, már csak ezért is jó nap lenne a mai! :)


de nem mellesleg ennek tetejébe még Mahasti bejelölt ismerősnek a tudjátokhol. az már egy megtisztelő érzés! :) kedvencem tőle még mindig, amikor a bemutatkozásában a legbüszkébben mondja, "és van 3 szép gyermekem is". teljesen igaza van! imádom ezt a nőt!

2015. november 5., csütörtök

legértékesebb diákmelóm

hogy miről szólt az elmúlt 4 hónapom? hogy hol voltam egészen eddig? hogy mit csináltam blogírás helyett?

most minderre választ adhatok, mert szó nélkül ezt a 4 hónapot és a diákmunka által szerzett élményeket lehetetlen hagyni. exmunkahelyem pedig: MediaMarkt Árkád - csak hogy lehulljon a lepel erről a rejtélyről is.

volt itt sok jó, és néha elég kellemetlen élmények is, amelyek ritkábban voltak, de akkor nagyon rosszak. csinálok egy ilyen pro-kontrát, de előbb nézzük, hogy is kezdődött ez az egész.
történt 2015 július elején, hogy végre valahára kaptam normális, hosszú távú, elég béna fizetésű, de fix diákmunkát. szuper! nekem csak ez kellett! ezt el is mondtam rögtön az állásinterjún, be is vettek.
jött az első nap, majd a következő 5, így 2 hétig tartott a betanítás. mókás volt, bár nagyon oda kellett figyelni, s közben megismertem a leendő kollégákat is.

róluk külön szeretnék szólni, ezért most megszakítva a történéseket, lássuk. ők voltak, ők azok:

Edina
a legelső akit megismertem, egyben az első tanítóm is volt itt. nagyon komoly és zárkózott, de becsülni való nő. egy igazi érdekesség volt ő és gyönyörű, okos kisfiai vannak.

Jenci
örök kedvencem, az éneklős fiú és a mesterem! ő tanított meg itt a legtöbb dologra és mindent precízen, a helyén, érthetően, pörgősen elmagyarázott..ahogy kell! legügyesebb volt mind közül, én mondom! mindig azt énekelte nekem, hogy 'shake your body like a bellydancer' éééés ráadásul elénekelte csak nekem az utolsó héten az Afrikát a KFT-től. ezért nagyon imádlak, Jenci! <3 szavannáák, fekete nőők, o-óóó-o-Afrika!

Oli
legkedvencebb kedvencem és a legjobb barátom innen. mindig megjegyezte félig szomorúan, ha csendesebb voltam, hogy miért nem beszélgetek vele - kétségtelen, vele beszélgettem a legtöbbet és a legtöbb témáról. sosem rejtette véka alá, mennyire tetszem neki. :) sokat drukkolok neki a szakdoga sikeréért, már a téma is szuper és ahhoz is, hogy elégedett legyen az élettel! mindig az én Szulejmánom leszel, Olivér! 

Józsi
a mi török férfink! jóképű, helyes, kedves, aranyos és a kedvencem az volt, amikor tapsolt és aerobikmozdulatokat megszégyenítve szólt: - a HETESKASSZA IS nyitva van! :D (imádlak)

Zoli
"mindenki apukája szeretne lenni" - mondták többen. a csapat legerősebb tagja és legbölcsebb biztonsági őre. sokat utaztunk együtt a metrón és Olival mindig azon diskuráltak ki mennyit, hogyan gyúrt és az jó-e vagy mi lenne még jobb. tőle volt a legszebb a búcsú: olyan nagyon, szeretettel megölelt, mintha tényleg a jóságos nagypapám lenne. Zoli, egy kincs vagy!

Gábor
akiről külön fejezetet lehetne írni. legudvaribb bolond biztiboy, aki bármilyen mélydepresszív hangulatból egy ugatással kilendít. mert igen, ugatott! :D és mindenki azt hitte, "egy kollega behozta a kutyáját?" - hát nem, ő maga az. :D máskor legfárasztóbb vicceivel szórakoztatott de néha romantikusan udvarolt is nekem és odajött és megfogta a kezem. :D bevallom: szeretlek, Gábor!

Luki
csendes és legelmélkedőbb őrzőnk. mindig elmosolyodott, kedvesen köszönt és ő volt, aki átszellemülve megkérdezte megértően, ha valami baj volt. hatással volt rám!

Ricsi
amikor elkéstem, mindig megígérte, hogy ma velem alszik...de a jelek szerint egyszer sem jött össze neki. azonkívül mindig megmondta a frankót, főleg, amikor eltűnt és meglett a belépőkártyám. ez az a határozottság, amit benne a legjobban kedveltem.

Timi
igazából ő volt a legelső, akivel találkoztam, még az állásinterjúkor. a legfőbb főkasszásunk volt, tehát ő csinálta a beosztást. egy tündér! mindig megértette, ha nem értél rá, vagy valami gond volt, csak szólni kellett neki. amikor mérges lett, akkor viszont tudott nagyon goromba lenni, de tulajdonképpen mindig érthető volt. az én szememben erőssé, tisztelendővé tette ez a karakteresség!

Niki
mindig jókedvű, mosolygós, szintén kicsit szigorú legfiatalabb főkasszásunk, nagyon édes, mindig érdeklődött, baráti volt vele a hangulat. csinos, kedves, szép lány. utolsó napomon és ő volt és nagyon sok szerencsét kívánt a jövőhöz, még egy puszit is kaptam. köszönöm, Niki! :)

Anna
bájos, igazán aranyos és nagyon jólelkű harmadik főkasszásunk. legszigorúbb volt hármuk közül, de úgy néz ki, ez a munka megköveteli a véres precizitást. szólt mindig, ha valamit rosszul csináltunk, mire figyeljünk és mindig azonnal tájékoztatott mindenkit az új információkról. kiváló a munkája, szerintem le a kalappal előtte és a figyelmessége előtt! segítőkész volt mindig és aranyos!

Tina
diáktársunk, komoly, határozott és karakán leány. egy amazon lakik benne, de ő pont ettől szép. néha nagyon vicces kedvében volt, olyankor szórakozás volt ránézni és mindig jó volt összemosolyogni. amikor Olivér megbántotta, tőlem kérdezte, hogy bunkó volt-e. örülök, hogy végül bocsánatot kért Tinától. mindig is a pontosságát kedveltem!

Betti
 kis helyes, aranyos, nagyon szép diáktársunk szintén. általában csendes volt, de azért a nonverbális jelek által fűződött valami halvány barátság közöttünk.

Vivi
vele nevettem a legjobbakat. :D mindig elhangzott reggel: "-szia Viviii! -szia Emőke! -szia Luki! - szia Viviii!" :DD óvodapedagógus jelöltünk, mit is várhatnánk, mint egy tündöklő napsugarat és egy pompázó virágszálat. ő mindez! :) voltak vicces eseteink, volt, hogy kihoztam a backstageből ezt azt, pl nápolyit vagy egy tampont..azt hiszen jó barátságunk alakult ki. :DD nagyon várom a szakdogád, Vivi!

Edit
helyes, kedélyes töris leányzó, Vivivel és velem egyetemben szintén az ELTE-s csapatot erősíti. mindig jókat lehetett vele beszélgetni és halk megjegyzései mindig mosolyra derítettek, főleg ha Olit rendszabályozta. :D haha!

Era
kicsit megkeseredett nő, de jól megértettük egymást. Olivér és Jenci - életérzésükből fakadóan - elég nehezen tolerálták ezt a mélabúságot. viszonylag sokat találkoztam vele.

Vera
az infópultban volt sokat, eléggé sokat, mert annyiszor találkoztunk, hogy most itt szerepel. csendes, néha igen ideges volt. nem volt érdemes felbosszantani.

a promós lányok
csicsergő társaság, aranyosak és mindig volt valami kedves téma, amiről diskurálhattunk, ha épp szünetem volt. :D mókásak!

kertitörpe
egy jelentéktelen biztonsági őr, aki alig volt nálunk, de addig is méltatlanul és ízléstelenül nyomult rám. azt hiszem vette az adást a szavaimból, nameg Olivér elküldte, hogy én már az övé vagyok. :DD (még jobban imádlak, Oli!)

ők voltak a főszerepben, a többiek már nem fértek a plakátra, főszereplőből is sok van!
rendezte: az élet.
jegyek: a bejáratnál ingyenes a belépés.

a betanítás után elérkezett az egyedüli munka. itt eleinte adódtak nehézségeim, aztán jöttek a hibák. emlékszem, egy néni mondta: "maga biztosan szerelmes, olyankor hibázik az ember sokat" :) haha! igaza volt! voltak nagy kellemetlenségek, egyszer még sírás is..rossz vonalkód, "hol a matrica?". "ez ennyibe kerül?", "bocsánat, vissza kell mennie" stb.
ebben az időszakban, volt, hogy elkezdtem elmélkedni ezen a mondaton és kérdésként tettem fel magamnak:



majd végül belejöttem és akkor már jó volt. :) szerettem a csapat tagja lenni és mindig elgondolkoztatott, amikor Józsi kérdezte: "-szeretsz itt lenni?"

megnyugtatlak szépséges türk barátom, igen! egy korszak volt az életemben, ez biztos. és majd meglátogatlak még Titeket. legkésőbb, amikor átadok a 3 kedvenc úrnak 1-1 papírost.

Borinak egyébként sejtem, tetszeni fog ez az írás, mert ő elmondása szerint régen pénztáros szeretett volna lenni. hogy milyen? amúgy nagyon szuper, menő dolog milliókat rakosgatni, de nagy felelősség is és az emberek meg gonoszak, lekezelőek és undormányosan önzőek, fennhéjázók tudnak lenni. a munka nagy részét pedig ez viszi el sajnos, hogy te velük kommunikálj, nem az, hogy számolj, ami egyébként a dolgod lenne. és akkor még otrombán és gátlástalanul meg is zavarnak a munkádban, de a te dolgod, hogy rendre intsd őket és végezd a dolgod. :) a rendet mindenki meg tudja tartani, max. nem akarja!

jöjjön a beígért pro-kontra:



és akkor még végül egyetlen mondat, a nagy TANULSÁG:
megtanultam, rájöttem, hogy egyáltalán nem kötődöm érzelmileg a pénzhez a mai átlagemberekkel ellentétben. köszönöm Istenem! amen!