Wednesday, 17 February 2016

miért lettem biológus?

nos, ezen gondolkodtam a napokban lassan fél éve, hogy miért is lettem én biológus.

vajon miért jöttem ide?
vajon mi minden hajtott erre?
miért nem hagytam itt és adtam fel mint sok társam?
vajon miért élvezem minden egyes percét, még ha küzdeni és szenvedni is kell?

nagyon sok dolog jutott eszembe életem apró részleteiből, akár gyerekkoromból, lázadó-kibírhatatlan idegesítő tini időszakomból stb. ilyenek:

  • amikor anyával/apával a "Csodálatos állatvilág" lapokat rendezgettük, és élvezettel néztem az aranyosabbnál aranyosabb gömbőc állatokat meg a fura kriécsöröket.
  • meg amikor ugyanezeket a kártyákat nagy izgalommal vártam, mikor hozza már a posta..de mikor ér mááár ideee?
  • a gilisztaszedés meg a csigák figyelése a kertben..meg minden kis növényé:D
  • aztán jött a suli, elsőtől angol-matek emelten. legalább a nyelvvizsgával nem volt gondom:P [ezen kívül ez nem sokban segített hozzá, mert dögunalom volt számomra a környezetvédelem óra. felsőben megszerettem a biosz-kémia-fizika triót is, de a legjobb még mindig a matek volt.]
  • a tárgyak között nem tudtam dönteni, így a tatai EJG természettudományos osztályába jelentkeztem -> és itt az első áldozás: elvesztettem az összes addigi osztálytársam. helyette lett 38 új.
  • Tata: na itt ért a legtöbb hatás. a természetvédelmi terület szépsége, a fajgazdagság, a Ramsari-egyezmény egyik fontos részén töltöttem életem 4 velős évét. vadludak, Kálvária-domb, Öreg-tó és a mocsár, Fényes, tavak tömkelege, erdei séták bioszfakton, erdei futások tesin. [visszatekintve már mérhetetlenül hálás vagyok Maráz t.úrnak, hogy ő volt az egyetlen, aki erre futtatott és nem a betonon a kajakházig]
  • a táj mellett remek oktatást is kaptam és ennek köszönhetően felvettek +60 ponttal az ELTE TTK BSc biológia szakára. persze a felvételi nem volt zavartalan, de mégis kicsattanó örömmel fogadtam, mert amikor ítéletre kerültünk, már ezt akartam!
  • felvételi: orvosira ösztönöztek, így 1. SOTE ÁJK, 2. SOTE FOK, 3. SOTE GYOK lett a sorrendem, mert én magam sem tudtam mi a fene legyen, de ez az orvososdi tetszett és nem is láttam nagyon más példát. ezt ismertem, ezt írtam be. najó, a SOTE vonzott, de rájöttem utána, ez nekem nagyon nem való. hogy fogom én ezt megcsinálni? hogy fogom ezt a munkát ellátni? kész kárhozatnak éreztem egy idő után. így amikor a kémia írásbelimet a rossz időelosztással telibe elbaltáztam egyszerre éreztem irdatlan égést/kudarcot és hatalmas megnyugvást. már tudtam, ebből a 4. hely lesz a győztes, welcome in Eötvös Loránd University!
    [már nem is aggódtam, amikor biosz szóbelin az egyik tétel full ismeretlen anyagot takart]
  • s bár remek tanáraim voltak a gimiben, akiknek nagyon hálás vagyok és mindig melengető örömmel gondolok rájuk vissza, de egy dolgot nehezen bocsátottam meg. azt, amikor ofőm alias Kacsa azt kérte és verte a lelkemre, hogy tanárszakra menjek. komolyan megtántorított, de nem estem el. talpon maradtam és kutató lettem! csak azért tudok megbocsátani neki, mert ő azt hitte, nekem attól jobb lenne. [de csak rossz lett volna. így az lehetek, aki boldogan végzi a dolgát! fura, de 7.-es koromban amikor Jucival sokat beszéltünk erről, én azt mondtam úgy 5 másik között, hogy mikrobiológus szeretnék lenni. kicsit lőttem csak mellé és ez az ötlet bejött!]
  • na és itt elkezdődött az egyetemi életem. teljesen új világ, teljesen új fázis az életemben. megismertem a mai legjobb barátaim jelentős részét. új helyeken jártam, elkezdtem az önálló életem és lettem valaki. csatlakoztam egy kutatócsoporthoz! :) sokat tapasztaltam és tanultam. láttam és hallottam minden szépet és jót meg érdekeset. voltak nehéz vizsgák, de elmúltak!
És most pedig itt vagyok, ülök, gépelek és azon gondolkozom, mi mindent nyertem és vesztettem ezalatt az egyetemi élet (1. fázisa) alatt:


megnyugodtam kicsit, hogy több a pozitív, mint a negatív. mert a csalódások után mindig csak a negatívumokon tudtam rágódni, de igazából nincs értelme. :)

na és akkor itt vannak az eredmények, hogy ezt se hagyjam ki:


  • legjobb félév: egyértelműen az 1. :D (26/26 kr) úgy látszik leeresztettem az egyetemi élet által, mint egy standos nagy úszógumi, ami repedésig volt fújva.
  • legbénább félév: a 4. (13/21 kr) - asszem itt észleltem, hogy ereszt a szelep és valamit tennem kell, ha eredményeket akarok.
  • legtöbb kredites félév: 6. a maga 29 kreditével. hát, itt valószínűleg belémvájt az érzés erősen, hogy most kéne végezni, de ez már esélytelen. a tervezett idő alatt 136 kr lett a 180 helyett. (diff.: 44 kr - nem kevés)
emlékként készítettem ezt az összefirkált neptunos táblázatot ide magamnak, hogy a mestert már ennek fényében indítsam. Nagyimon kívül a családom nem igazán támogató jellegű (vagy csak teljesen rám akarják hagyni), így ezzel is biztatom magam és tanulok az első egyetemi képzés élményéből.