kineziológia

tegnap délután egy tündéri aranyos nénivel találkoztam és életem egyik legérdekesebb élményében volt részem. mindig is érdekelt a tudatalatti és az agy működése. az sem véletlen, hogy az agykutatást választottam témaként, amikor TDK-zni kezdtem. (és most végül egy diplomamunka lesz belőle)

érdekes, izgalmas téma feszegetni a határokat és tudatosítani olyan dolgokat, amiket a szőnyeg alá sepertünk, vagy ösztönösen észre sem akartunk venni (amitől averziónk volt), vagy olyat, amire sosem emlékezhettünk, mint például a születésünk. nagyon különleges érzés, amikor a saját életedről tudhatsz meg olyan dolgokat, amiket sosem láttál. most egy ilyen különleges lencsén keresztül láthattam meg az életem és ezért nem tudok elég hálás lenni.

aki nem hisz ebben vagy kételkedne, leszólná és egyebek, annak csak azt tudom mondani, nem kell hinni benne csak bízni saját magadban és egy szebb jövőben! és nem kell gúnyolódni amúgy sem senkin, mert még téged is kigúnyolhat bárki és az sz.r nap lesz. x) nem igazán díjazom egyébként, amikor valódi működő dolgokat vagy tudományt hókusz-pókuszként állítanak be vagy valaki tudás nélkül így hiteget embereket. ez kimeríti a csalás fogalmát, ami bűncselekmény, ráadásul megaláz olyan lelkiismeretes, nagy tudással vagy tehetséggel bíró embereket, akik adni akarnak valamit másoknak.
én személy szerint köszönöm szépen Erzsi néninek a tegnapi törődést, mert ebben az időszakban az őrlő hétköznapokban árvának érzem magam, pedig a Pázmányon és SOTE-n imádok lenni.
szeretem az egyetemet, a szaktársakat, magát a szakmát, az innovációkat, a sok lehetőséget, a táncot is (ami az ELTE-ből maradt), szeretem a barátaimat akiket ezek alatt az évek alatt szereztem. csak egy a nagy büdös gond: nem velük élek együtt. de most talán kapott az életem egy új reménysugárt Dia személyében, aki az új szobatársam lesz. :)

mit is tudtam meg tegnap?

- a születésem rendkívül küzdelmes volt, még mindig fájdalmas az emléke. de mostmár ideje túllépni, hogy ha egyszer anya leszek, a legjobban tudjak igyekezni, hogy segítsek a gyermekemnek könnyen átlendülni ezen a szenvedésen. hát, ilyen az élet, ezzel indul minden. a szakdoga témám is csak alátámasztja, mert hát tegye fel a kezét, aki szeret megfulladni.       na?     valaki? naugye!
fránya köldökzsinór. sok módon akadályképző.

- már tudom milyen egy pohár vízként egyre közelebb lépdelni egy tollhoz, ami a házasság. azt is tudom, hogy egy helyben ücsörgő pohár sosem jut el a tollig, ahhoz oda kell billegni. :D ha pedig túlbilleg a tollon bármelyik pohár is azért, hogy a másik pohárhoz közel legyen mert hasonlít és szeretni, akkor büdös életben nem látják a tollat, mert mögöttük lesz, ők lesznek az akadály. ezt csak együtt lehet. ;) akit érdekel és még nem házas, szívesen megmutatom. :DDD jó játék!

- a bal bokám, vagy inkább mindkét bokám nem véletlenül recseg-ropog és fáj. az agyam majd ezeket is helyrerántja, meg persze a gyakorlatok. :) most ezen dolgozok 21 napig.

- a tudatalattim üzenete szerint nem hagyhatom, hogy többé legyőzzenek. ki állok magamért!

- 77% szomorúság és 66% öröm van a skáláimon bennem :D jól jegyezhető számok

- az ELTE egy valódi trauma volt, de legyőztem, ez az egyik legnagyobb küzdelmem volt az életben a születés után.meg hát kicsit hosszabb is volt :'D sajnos. de VÉGE!

- nem csak a türelmetlenséggel, a halogatással, a hanyagsággal, a rendetlenséggel van bajom, de a nőiességgel is. ._. ezen nagyon meglepődtem, de utóbbi időben talán valóban nem érzem szépnek, elégedettnek magam. hiányzik valami.

- és végül tudom, hogy ezek után minden jobban fog menni, mert felszabadultan és magabiztosan léptem ki az utcára utána. ugyanarra a füstös, büdös, koszos pesti utcára, ahonnan szorongva és búslakodva léptem be mint egy árvagyerek. ugyanúgy egyedül, de boldogan. :)