..és bárcsak otthon lehetnék :P bár ha jobban belegondolok, ahova és akihez tartozom, az mindig a fejemben van, így talán mindig otthon vagyok.:) nomeg, egy másik mondás szerint az otthon az, ahol éppen vagy.:)
az idézet pedig nem máshonnan származik, mint egy újdonsült kedvenc sorozatomból, a pushing daises-ből. :)
jajj hát én nagyon szeretem a kutyusokat!:D a mai nap után meg pláne, mert levizsgáztam "belőlük". konkrétabban a vokális kommunikációjukból. mák, hogy nem kellett bemutatni a különböző hangokat.:D
anyukám még viccelődött is, hogy hozzam el kis szobakutyánkat, Mollykát, ami ilyen téma mellett nem is lett volna hülyeség. olyan ügyesen morcog, hogy akár mindkétféle morgástípust perfektül demonstrálhatta volna!:D
mostanában egyre többször kerülök egész közeli kapcsolatba híres és szuper magyar bandákkal. :DDD
28-án arra keltem, hogy a Supernem menedzsere levelet küldött, mivel nyertem 2 jegyet. a koncertre is úgy mentem be, hogy vele dumáltam. kérdezte a nevem (!) :DD, majd mondta, hogy "persze, persze, menjek csak" :D
boldogságom és meglepettségem most pedig tényleg fokozhatatlan! az imént ugyanis hívott egy 20-as szám. na gondoltam, csak felveszem. erre az IHM [gyk.: Isten Háta Mögött] hívott, hogy szeretném-e ma a koncerten átvenni a pólóm, amit rendeltem. :DD GYAAH! Egyedi Péter felhívott, hát ez kész! :D ez a szombatom már tényleg csak akkor lenne boldogabb, ha még el is tudnék menni a koncertre! fuck! x_xD
helyette itt a mostani kedvencem méltán:
"valami új nézőpontból vizsgált meg az a szó, amit olyanná formáz ez a szomorú szád, hogy majd értsem azt, hogy a nem is igen, s oda a hajlandóság..nehéz így!"
