Monday, 29 December 2014

pocsék évvége

[nem szeretek panaszkodni, s nem is ez a célja az írásnak, viszont ez a "naplóm", ezért úgy érzem, le kell ezt jegyeznem ide magamnak, hogy emlékként éljen.]

várva vártam és nagyon készültem erre az utolsó 2 hétre az évből. vártam a karácsonyt és vártam, nagyon izgulva és örömmel egy utazást, amelynek a célja Miskolc lett volna. örömmel is fogtam neki mindennek: 19-én vizsgáztam még ökoból, ajándékok mind becsomagolva a bőröndben, s vártam a szombat reggeli hazaindulást. eddig szép és jó, igaz?

no de nézzük végül mi lett:

  • Anya ügyeletes volt 24-én, így a szenteste már nem volt az igazi se neki, se nekünk. [vele 25-én pótolhattuk az egészet..] össze-vissza kavarás után végül Nagyimnál telt el, aki végig szomorú, ideges és zavart volt. ezt sem volt szívderítő nézni. :( 1 haszon: hosszú évek óta most Apukámmal is tölthettem ezt az estét.
  • Şehzademtől - aki már ezt a megszólítást fel sem venné - azt kértem karácsonyra, amikor megkérdezte, mit szeretnék, hogy "vigyen el egy szép helyre, ami neki fontos". elviekben készült, s nagyon vártam az utazást. én is készültem Nagyi 1 liter ágyazott szilvapálinkájával és egy szépséges mézeskalács házikóval ajándékba, ha már 1,5 hétig náluk vakációzhatok. azonban a nagy megjátszott készülés helyett azt kaptam, hogy 25-étől a tervezett indulásomig csak könyörgések árán lehetett elérni a kegyes urat és a képembe vágta, hogy amúgy nem is hiányzok onnan. majd jött a vacilálás, hogy ő "nem szeretné, ha vége lenne", de "nem szeret", majd kilyukadt a bevalláshoz, miszerint csak azért szerette volna, hogy menjek, hogy hazaküldjön egy szakítás után. mindezt a 17-ei boldogságos búcsúzás után, amikor is ilyen szavakkal hagyott Pesten: "már alig várom, hogy gyere hozzánk". ez aztán a szeretet, nemde? hát nem biza.
    ezzel életem eddigi legpocsékabb karácsonyi ajándékát kaphattam meg attól a fiútól, akinek minden szeretetem őszintén adtam. csupán 2,5 napig zokogtam megállás nélkül, mire egy értelmes szót ki tudtam ejteni és lement végre egy kis falat, bármilyen gáz is ez egyesek szemében. s persze a nagy buzgalommal elvileg nekem szervezett meglepetés szilveszteri buliból sem lesz semmi, hiszen "nincs ott a helyem". csúnya dolog a hazugság. s most mégis ezt érzem:



ilyen lett végül a karácsonyfánk Anya horgolt hópelyheivel:


a mézeskalács házikók pedig, amiket készítettem, ilyenek:


Friday, 26 December 2014

hagyaték

az imént épp üres lapok után kajtattam a szobámban, hogy kiírjam a termvéd beugróban előfordulható fogalmakat, amikor is egy vonalas jegyzetfüzetemre akadtam, mondván, ez jó lesz. lapozgattam, vajon teljesen üres vagy van-e benne valami, mert nem volt becsukva, mintha csak munka közben tettem volna le. persze van is benne iromány, valóban egy félbehagyott dolog. azóta a tevékenység inspirációja is megszakadt, ezért nem is folytattam a versek sorát. egy nekem nagyon kedves embertől, akit nevezzünk Zs-nek, kaptam meg élete összes versét 1-1 füzetlapon. nagyon lelkes voltam, elolvastam őket és eltöltött a büszkeség, ezért eldöntöttem, összeírom őket egy füzetbe szépen, hogy egy helyen meglegyenek. hát, ez maradt félbe.
úgy gondoltam, most hogy megtaláltam, kedves emlékként leírom ide a kedvencemet. [a költőt továbbra is homály fedi, hiszen engedélyt nem kértem erre]

Zs:
Idő

Az órákon tükörkép,
megállíthatatlan gép.
Mindent körülvesz,
gyógyít és mindent tönkretesz.

Rokonai évszakok,
telek, nyarak, tavaszok.
És az évek, melyben ő bújt el.
Ha megtörtént valami, azért ő felel.

Hatalmas templomórák
minden nap őt harangozzák.
És a kis zsebórák,
Azok is a tükörképét mutatják.

Rohan egyik órából a másikba át,
nehogy felfedezzük hatalmas titkát,
hogy ez mozgatja az Élet mutatóját
és segíti, hátráltatja az ember tudományát.

Ez van mindenhol, mindig,
nap mint nap, reggeltől estig.
Romboló és segítő - 
Ő a végtelen idő.


Aranyos gyerekvers, így talán nem én leszek az egyetlen, aki ismeri a művét. :) Most pedig folytatom a termvédelem tanulását.

Thursday, 25 December 2014

Raks


a táncról eddig még nem írtam külön, így itt az ideje már bőven, azt hiszem, mivel egy szuper aranyos és ügyes csapathoz tartozhatok jelenleg, akiknek egy része a fenti csapatképen tetszeleg. nem gondoltam kicsivel ezelőtt, hogy még fel fogok lépni tánccal [vagy bármivel] és ügyes leszek ebben, de a vér kötelez, a szüleim is táncházban ismerkedtek meg. :D
emlékszem, nyáron meséltem Borinak, mennyi mindent táncoltam már, és nagyon meglepődött, azt mondta "nem tudtam, hogy ilyen táncos múltad van". :D háhá, pedig van: 4-5 évet balettoztam piciként, utána kis szünet, majd társastáncoltam egy keveset, utána megint szünet, majd végzős gimis évemben kezdtünk Zsófival hastáncra járni. itt jöttem rá, megtaláltam az igazi táncstílusomat.
Zsófi ismerősei, akikhez csatlakoztunk egy korban vegyes társaság volt Környén. Kati volt a csapat feje, ő tanított meg anno minden alapmozdulatra és vezetett be ebbe a világba. nagyon megszerettem és élveztem az egészet, lett raks és saidi koreográfiánk is, bár fellépések ritkán adódtak és akkor is az érettségivel vagy még azt megelőzően a szalagavatóval kellett foglalkoznom. az év végén még a dobszóló ritmusait is átvettük, hogy tudjuk, milyen ütemre milyen mozdulat illik. emlékszem, akkoriban volt Kati tanári vizsgája is. biztos vagyok benne, hogy sikere lesz ebben, remek volt vele, sosem felejtem el az órákat. sajnáltam is, hogy ott kell hagynom Őket az egyetem és a költözés miatt. búcsúzóul azt kaptam, ne hagyjam abba, ügyes vagyok. :) <3
az ELTE-s idők kezdetén nem volt affinitásom utánajárni ilyen hobbiknak, még minden új volt, bele kellett szoknom. praktikusan ott volt a kolis hip-hop, ahol kevesen voltunk, de nagyon jó hangulatban és kedvem lett kipróbálni egy újat, így egyik VUK-os szobatársammal, Bettivel jártunk. a következő évben már KCSSK-s lettem és szaktársam, Zita hívására megismertem a BEAC-ot, hozzá jártam aerobikra. erősítésnek szuper volt, de igazából nagyon hiányzott az a szépség, ami a táncban megvan, így ezzel is felhagytam. itt, a 3. évem kezdetén találtam rá a Sport Kisokost lapozgatva az ELTE Oriental csoportra, s a felfedezésre, hogy egyáltalán van ilyen nálunk. kis önbizalomgyűjtés után el is kezdtem járni a kezdős órára. idén pedig már a fellépősök között lehetek, ami szuper érzés. persze a lámpalázamon még kicsit dolgoznom kell, de jó érzés, hogy fejlődök és a csapat tagja lehetek. tanítómesterünk Ági, neki köszönhetünk mindent!^^ <3

először a FitNight-on a BEAC-ban táncikáltam október 16-án a lányokkal, itt fel is lett avatva a raks ruhám. :D végül narancs lettem, ilyen volt:


ezután jött az év legnagyobb fellépése és számunkra várva várt eseménye, a Keleti Mese, amikor is a Mérnök utcai táncteremet egy este erejére november 27-én keleti világgá varázsoltuk. ez a saját kis táncestünk volt, egy eleinte magányos herceg boldogító történetével övezett előadás. itt tudjátok megnézni, Barbi jóvoltából:



szuper este volt, még Apukám is el tudott jönni, mivel aznap szerencsére Dorogon dolgozott, közel volt Budához. a végén olyan cuki volt Ági, hogy mindannyian kaptunk tőle ajándékba egy-egy lila köves lila szalagra fűzött nyakláncot, amit majd a következő ruhánkhoz fogunk a tervek szerint hordani.

a Karácsony előtti és így egyben az év utolsó fellépése pedig az Éjszakai Sporton volt december 12-én, ahol pedig egy aranyos hópelyhes pólót kaptunk, az enyém piros. ezt is a BEAC-on rendezte meg az ELTE és szintén össznépi sportéj volt.

remélem még sok ilyen remek élményem lesz a lányokkal, s ELTE hallgatói jogviszony ide vagy oda, sokáig együtt leszünk, hiszen minket már nem a suli, hanem a barátság és ezek a vidám élmények tartanak össze. :) <3

Friday, 12 December 2014

"látod, nincs mit mondanom.."