2014. július 17., csütörtök

vásárfia

szuperjót nyaraltunk Hajdúszoboszlón Anyával és Nagyival meg persze Molly kutyukánkkal a már jól megszokott helyünkön, szemben a hatalmas csúszdákkal, amikért a környező és akár távolabbi európai országokból eljönnek ide Debrecen szomszédságába. :)

hazaértem a koliba - kár hogy nem haza - és most elpakolván még jobban kiteljesedett bennem, mennyire király 2 héten is vagyok/-unk túl. rengeteg dologgal gazdagodtam az élményeken kívül is, vegyük hát gyorsan számba a vásár fiait:

  • csini színes(!!!) bikini [gyönyörű *-* végén megmutatom!]
  • minőségi fehérneműk [piacróóól, nem pláza!]
  • körömlakklemosó [bár ez nem nagy cucc, de végre már!]
  • Anya kincseiből: kínai sárkány&tigris balzsam, sudocrem
  • egy remek Scholl-os termék a talpam kedvéért
  • szép hajgumik
  • egyszerű, jól használható pohár
  • egy kék strapabíró strandpapucs
  • finom méz^^
  • zsenge fokhagyma
  • hvg extra Pszichológia lap [jóféle olvasnivaló]

végül úgy döntöttem felsorolom az érdemibb, nem kézzelfogható dolgokat is:

  • eggyel egészségesebb bal boka
  • pihenés, sok pihenés
  • szeplők mindenhol :DD [egész barnás árnyalatot vett fel a hófehér után a bőröm!!]
  • lehetőség nyugodt blogírásra
  • lehetőség úszásra, kutyasétáltatásra
  • családi légkör :)
  • újra kellemes beszélgetések Tomival

kellett is már ez az extra intenzív pihenés nekünk, azt hiszem, és Európa legnagyobb strandkomplexumában ez nem is volt olyan nehéz. tök szuper egyébként, hogy nálunk van ez és annyi külföldi turistát bevonz, amennyi ott volt. [sokat!] büszke vagyok! 
egyébként egyetlen negatívum, amely viszont igen jelentős volt, az a parkolás ügye. ez egy külön történetet is megérdemelne, de elég annyi hozzá, hogy mindenhol fizetős lévén legalább egy jól használható automata lehetne. legalább a thermál előtti hatalmas parkolóban! de nincs, csak hiányosan/bénácskán működő, és persze azt nyilván nem tüntetik fel, hogy bérlet is váltható. tudjátok, a pénzkiesés meg az üzlet..x) végül is tiszta erényes kihasználni félig megroggyant szerencsétlen öregembereket, akik gyógykezelésre jönnek évente 2x. gratulálok a parkolótársaságnak! -.-"
visszatérve tehát és ezen az apró de bosszantó dolgon átlépve jól éreztük magunkat, és kár, hogy máris vége lett, de szerencsére nem utoljára jártunk itt. :) sokan odavannak a külföldi utakért és a mediterrán paradicsomokért, a gyönyörű szigetekért vagy például egy álom hajóútért. én azonban úgy gondolom, ez a hely legalább olyan klassz, mint bármelyik a felsorolásban, és ha sosem jártatok még itt, akkor ideje meglátogatnotok, vegyétek célba! :) 

2014. július 13., vasárnap

Zimbardo és a hasonló gondolataink

éppen nyaralunk most, így van idő olvasni, beszélgetni és pihenni. ráadásul elég rég voltam a családdal - mamám és anyum - ezért nagyon jó végre. épp tegnapelőtt osztottam meg egy gondolatomat arról, hogy mi a baj az emberekkel, amely pedig nem más, mint hogy birkaként mennek egymás után sokszor, mielőtt még belegondolnának, hogy ők valójában mit/hogyan csinálnák. birkák! persze nem csak ez a baj velük, hanem például ahogy az Bori nem régi írásában is tökéletesen megállapított, a türelmetlenség. van talán még pár ilyen jelentős gond, amelyek viszont hatalmas bajokat okoznak, de mind nagyon alapvető vonásokból fakadnak.

később a fürdő után, ahol ezt a meglátásomat elmondtam, boltban jártunk és gondoltam mostmár beleolvasok a hvg extra pszichológia lapjába, mert csak a jövőt olvastam még és ez is jó [azt meg sajnos nem írják már], ráadásul most kifejezetten jó cikkeket írtak. volt köztük egy Zimbardo cikk – 81 éves szociálpszichológus bácsi – annak apropójából, hogy áprilisban Pesten járt. érdemes elolvasni, így befotóztam nektek:




a 6. kérdés, avagy 3. oldal 1. kérdés utáni válaszban említett csordaszellemnek való ellenállás a lényeg, amiről beszéltem. az ilyen embereknek saját útja van, saját gondolata mindenről. az egész világot maguk fedezik fel és sokszor hétköznapi hősök is. úgy vélem, ilyen többek között a mi Csongor Bálintkánk, Papp Szabink, Anthony Kiedis-ünk vagy ilyen volt Leonardo vagy Kurt Cobain. azt fedeztem fel egyébként, hogy sok barátom is ilyen hős és azt hiszem, szerencsére én is. mindig felveszem az elhullajtott szemetet, sokszor segítek időseknek a buszon stb. és ez utóbbihoz még annyit hozzáfűznék, hogy észrevételeim szerint a segítségre szoruló idős emberek is csak a "hétköznapi hősöktől" kérnek segítséget, mert ösztönösen érzik, hogy csak tőlük fognak kapni is. :)

bárki vagy is, ha ezt olvasod, gondolkodj el, kérlek!


2014. július 12., szombat

100 boldog napom

..a sok közül. :) a játék folyamán ugyanis sikerült gazdagodnom azzal a pszichológiai tanulsággal/tapasztalattal, amely az egész project célja. eleve pszichológusok dolgozták ki ezt, az önértékelés javulása és a környezet pontosabb becsülésének céljából. ergo a végén megtudod, megtanulod értékelni, hogy neked mennyire is jó vagy mennyire rossz úgy általában a többiekhez képest a világon.

az egész leírása így hangzik, hogy bárki képben legyen:

100 happy days challenge

Egy jó játék, amely arról szól, hogy 100 napon át minden nap készítsek egy képet arról, ami megörvendeztetett, majd felrakjam ide. Az emberek 71%-a elvileg nem jut el a végéig. :P

Amikor elkezdtem: 2014.03.27.
Asszem ekkor lesz vége: 2014.07.05.

http://www.100happydays.com/ (Játssz te is!;)

mint olvasható, már befejeztem és igen, sikerült a kisebb százalékhoz tartoznom. büszkének én nem érzem magam tőle, kitartó szoktam lenni; inkább bánom, hogy vége, jó volt csinálni. :) sikerült tehát rájönnöm, szuper az életem és igazából boldog minden napom. sok bosszúság, gond borítja be az egemet persze, de mindig látnom kell a jót és nekem kell azzá tennem, ha nem az! nem hagyni, hogy beárnyékolják, mert a magam ura igazán csak én vagyok, senki más!
nagyon rossz időszakon mentem keresztül sajnos. :( szégyellem megosztani itt azt, mi történt velem és mennyire gyengévé tett egy olyan ember, akinek ez volt a célja. semmi más, csak hogy bánthasson. és sajnos mielőtt én nem vagyok, mással tette és mivel én már nem vagyok mással fogja ugyanezt tenni. Timi, Petya és még talán 1-2 ember tudja csak igazán, min is mentem keresztül. hálás vagyok a sorsnak, hogy őket (is) ennyire szerethetem és mellettem vannak, a legdrágább kincsek.
a versenyt egyébként Máté ötlete után kezdtem el, illetve ő mutatta nekem ezt a cuccost. ő mindig is jó dolgokat tudott mutatni, mert egy az ízlésünk szerintem sok téren. lehet, hogy ő ezt nem így gondolja, de ez nem számít. :) sajnos azóta már nem tartja velem a kapcsolatot, mert nem ért meg engem egyszerűen. azt hiszi sajnos, hogy mivel azt a bizonyos valakit, aki tervezetten gyötört hónapokig régebb óta ismeri nálam, jobban is ismeri. ám ez nem igaz, amit kifejezetten sajnálok, mert bár ne ismerném. fogalma sincs, hogy kígyót melenget az ölében, aki ott fogja kihasználni, ahol csak tudja. túl jámbor ember Máté, sajnálom őt őszintén szólva, hogy buta ezen a téren. pedig én kifejezetten csupán jó szándékkal próbáltam rászólni, de aki nem akar magának jót, azon nem lehet segíteni.

befejezvén gondoltam azt, hogy elég nagy project, de összegyűjtöm ide mind a 100 képet kicsibe, hogy legyen egy szép összefoglaló róluk. egyébként az "arckönyv" [kurvaértelmesek az amcsik, nem?! :'D] nevű fantasztikus oldalon megtalálható mind, ha mondjuk ismersz, meg én is téged. ;D
íme: