na, végre eljött az idő, hogy mostmár aztán tényleg, de tényleg írjak erről.
másfél éve vagyok itt.
ez van, most éreztem úgy, hogy végre írok is, mert igazából eddig egyetlen TDK-s megnyilvánulásom volt (II. Liftbeszéd, 2016, ELTE), de semmi komolyabb tevékenység versenyeket tekintve. amúgy a Liftbeszéden a tapasztalaton és a zsűri tök jófejsége/kedvessége mellett kaptam egy nagyon klassz cuccot (heti tervező, itt a félévem eddigi legjobb hete látható):
a szakmai oldal már más, asszem ott kicsit több az eredményem, egyébként ez a lényeg, mert később azért lehet jól fog mutatni, hogy úgymond BSc alatt publikáltam az első tudományos dolgomat, ami egy plakát volt az IBRO-n. nekem ez akkor, amikor megtudtam, hogy benne a nevem, nagyon sokat jelentett és valami hatalmas felemelő és megtisztelő érzést nyújtott. 2 napba telt, mire tényleg elhittem. [aztán majd kiderül mi mennyit jelentett igazából. :)]
meg azért nem semmi érzés olyan emberekkel egy asztalnál ülni és megtárgyalni az eddigi fejleményeket, eredményeket és hogy mivel folytassuk, ami majd a feladatom lesz, akik már sok sikeres projektet véghezvittek és a szememben "nagyok". befutott, eredményes kutatók, akik hetente külföldre utaznak, meg akikről a nagy magyar újságok írnak.
talán egy nap majd én is örömet okozhatok a családomnak, hogy rólam is olvasnak egy cikkben, de az az igazság, hogy az
ELTE biosz BSc-re rám is nyomott azért egyet de hát miért is maradtam volna ki ugye. szóval kicsit kiábrándult vagyok, az az igazság és nem sok örömöm van az elmúlt néhány hónapban.
de azért a labor jó, meg most talán ha ezt is megírtam, újra meglátom, mennyi örömöm volt már itt és mennyi szép dolgot csináltam. és egyáltalán, hogy a részese lehetek ennek az egésznek, mint pár más szuper dolognak is még (tánc, EO, KCSSK).
ez is egy ajándék az életemtől. becsülöm!
egy montázsban nagggggyon apró töredékét összeraktam annak, mennyi szép dolgot csináltam és mikkel foglalkozok.
ilyen szép dolgokat csinálok:
mikrotommal szeletelek,
vigyázok a szárazjéggel,
ki-bepakolom a plate-eket a fagyóból,
felszenvedem nagy nehezen a műtőskesztyűt,
immunfestek és pipettázok,
0-ás ecsettel szórakozok,
felvakarom a szeleteket tárgylemezre,
jó büdös ragasztóval fedek,
mikroszkóppal rontom a szemem,
Zeiss mikroszkópban nézem a szépséges agyszövetet
(fluorlámpát kapcsolom be elsőnek),
fotózok gyönyörűségeseket,
számolom a microgliát,
excelben pötyögök a statisztikán,
szignifikáns eredményből grafikont szerkesztek,
jegyzőkönyvet írok,
mindig elpakolok magam után
(2,5x-es obj, ZERO magasság!!)
ha ez egy vers akarna lenni, már értitek, miért választottam mindig is a természettudományokat. szóval ilyesmikkel foglalkozok ott és most hogy így végigvettem, ma először mosolygok elégedetten. :) tényleg szeretem ezt csinálni, és amikor erre rájövök, mindig belémhasít végül is, hogy jó helyen vagyok, nekem ezt kell csinálnom.♥♥♥
rengeteget kell még tanulnom, az már biztos, de már igazából eddig is nagyon sok mindent tanultam a neuroimmun csoporttól. hálásan köszönöm Nektek♥: Barbi, Rebi, Kati, Niki, Betti, Ádám + Áron, Eszter, Kornél a viselkedésesektől és mindenki, aki segített valaha!! :) nekem vannak a legkiválóbb és legfantasztikusabb tanáraim, akik aranyosak és figyelmesek mindig. örülök, hogy megismertem a többieket is. a velem egyszerre TDK-zóknak és tanulóknak (Kata, Nándi, Eszter, Kriszti) főleg. Az is szuper, amikor szaktársakat látok viszont, akikkel már ezer éve elszakadt az utunk, mert vagy ő vagy én tanultunk gyorsabban.
legközelebb szeptemberben jelentkezhetek versenyre a munkámmal. az ELTE-n tervezek indulni, ha már oda jártam és oda járok szeptembertől újra. csak az almamater! bízom benne, addigra sikerül egy ütős kis előadást meg előtte absztraktot összerakni és azt is, hogy addigra kipihenem magam tetőtől talpig, mert most hazaköltözök.
