felvételi

lassan, de biztosan haladok a felsőoktatással. tudom, van aki élből elítélne, hogy "pff, de béna" meg hogy "hülye, ebből nem lesz semmi", de az ilyen embereknek nem tudok mit mondani, csak hogy nézzenek magukba. nem érdekel a véleményük. mások, akik szeretnek, támogatnak és nekem csak ez fontos, még ha csak kevés ember is van. :) meg ha lassan is, de haladok és ez nekem sikerélményeket ad.

lassan itt a ponthatár. (jövőkedd) ha minden jól megy, valóban azon az egyetemen kezdem meg végre MSc tanulmányaimat, ami álmaim helye már fél éve. :) nyílt napon is tetszett, a felvételi is szuper volt és a pontom is jó. bár az igaz, a felvételi kicsit lehúzott fizikailag, mert névsor szerint és ilyen lassan haladva kb. 16. emberként délután 4-kor kerültem sorra, és reggel 10-től ott voltam minden kaja nélkül. sebaj, túléltük!

ma megkaptam a végső összpontjaimat. hát, így alakult idén:

már tűkön ülök, várom a keddi ponthatárokat. drukkoljatok! :$

amúgy találtam albérletet is, ha minden igaz csak sajna hajamat tépem tőle néha, olyan nehéz ez a lakáskeresés és jól jönne egy kis segítség. :( semmit nem érzek biztosnak és kicsit szomorú lettem.
ha bárki tud jót, jó áron, szóljon. köszi! <3

Keleti Mese III.

harmadszor is megrendeztük lassan hagyományként élő táncestünket, amely mindig nagyon jó hangulatban telik és élvezzük fellépőként is a munkát, hogy bemutathatjuk mindazt szeretteinknek, amit csinálunk. voltak kedves barátok, akik nem tudtak eljönni, de érdeklődnek, ezért nektek most itt írom ezt a kis összefoglalót.

kezdetek: az előkészületek nem mentek gördülékenyen és zavartalanul. eleinte még minden rendben volt, legalább is így tűnt, mert megbeszéltük a történetet, a megvalósítást és elméletben minden klappolt. aztán a próbák folytak, telt az idő, több próba kellett volna, de azért haladtunk. a baj a végén ütött be - a szöveg később lett kész és sokat kellett korrigálni - de megoldottuk. úgyhogy nem könnyen, de végtére is összehoztuk a dolgot és a nagy napon minden készen állt! velem még volt egy kis gáz, mert egy nappal előtte, a főpróba előtt 5-10 perccel kellett átesnem egy kínos kis foghúzáson. vért törülgetve próbáltam realizálni a főpróba eseményeit, de aztán mire pislogtam már kezdődött a show.

a nagy nap: eljött és szuper volt. 16 szuper barátom szerepelt rajtam kívül most a mesében táncosként: Ági, Dalma, Mariann, Zsani, Zsufi, Andi, Kriszti, Luca, Kitty, Márti, Móni, Ildi, Blanka, Zsófi és a két srácunk, Laci és Ádám. a stábhoz még hozzátartozik hangmérnökünk, Isti, kamerásunk, Balázs öcsém és dzsinnünk, Balázs. ennyien dolgoztunk mindezen.
többeknek mondtam, hogy az előző évekhez hasonlóan feltesszük a videót, de ez elmarad. viszont itt közzéteszem a film linkjét, így ti, akik olvassátok, most megnézhetitek a mesét. (sajnos a végéről az utolsó tánc és a buli technikai okok miatt lemaradt):

Drive-os link ITT

szólóztam is, ami nagyon jó élmény volt. másodjára történt ez meg velem életem során és nyári gyöngyösi versenyre vitt számomat most kicsit átalakítottam. nagyon jó volt táncolni most a családomnak és a barátaimnak egyedül, így az emlékért csináltam egy montázst. ezek voltak az én pillanataim:

remélem élveztétek ezt a kis összefoglalót és így kicsit ti is kivehettétek a részeteket a műsor megnézéséből. tényleg bárkinek szívesen odaadom, csak beszéljünk meg egy helyet, időpontot és hozz egy 32 gigás tárhelyet. :)

számunkra szuper kis este volt ez a III. mese, és bízunk benne, jövőre is lesz lehetőségünk csinálni egy ilyen mókát és újra együtt táncolni Nektek 1-2 óráig! :)

legértékesebb diákmelóm

hogy miről szólt az elmúlt 4 hónapom? hogy hol voltam egészen eddig? hogy mit csináltam blogírás helyett?

most minderre választ adhatok, mert szó nélkül ezt a 4 hónapot és a diákmunka által szerzett élményeket lehetetlen hagyni. exmunkahelyem pedig: MediaMarkt Árkád - csak hogy lehulljon a lepel erről a rejtélyről is.

volt itt sok jó, és néha elég kellemetlen élmények is, amelyek ritkábban voltak, de akkor nagyon rosszak. csinálok egy ilyen pro-kontrát, de előbb nézzük, hogy is kezdődött ez az egész.
történt 2015 július elején, hogy végre valahára kaptam normális, hosszú távú, elég béna fizetésű, de fix diákmunkát. szuper! nekem csak ez kellett! ezt el is mondtam rögtön az állásinterjún, be is vettek.
jött az első nap, majd a következő 5, így 2 hétig tartott a betanítás. mókás volt, bár nagyon oda kellett figyelni, s közben megismertem a leendő kollégákat is.

róluk külön szeretnék szólni, ezért most megszakítva a történéseket, lássuk. ők voltak, ők azok:

Edina: 

a legelső akit megismertem, egyben az első tanítóm is volt itt. nagyon komoly és zárkózott, de becsülni való nő. egy igazi érdekesség volt ő és gyönyörű, okos kisfiai vannak.

Jenci: 

örök kedvencem, az éneklős fiú és a mesterem! ő tanított meg itt a legtöbb dologra és mindent precízen, a helyén, érthetően, pörgősen elmagyarázott..ahogy kell! legügyesebb volt mind közül, én mondom! mindig azt énekelte nekem, hogy 'shake your body like a bellydancer' éééés ráadásul elénekelte csak nekem az utolsó héten az Afrikát a KFT-től. ezért nagyon imádlak, Jenci! <3 szavannáák, fekete nőők, o-óóó-o-Afrika!

Oli: 

legkedvencebb kedvencem és a legjobb barátom innen. mindig megjegyezte félig szomorúan, ha csendesebb voltam, hogy miért nem beszélgetek vele - kétségtelen, vele beszélgettem a legtöbbet és a legtöbb témáról. sosem rejtette véka alá, mennyire tetszem neki. :) sokat drukkolok neki a szakdoga sikeréért, már a téma is szuper és ahhoz is, hogy elégedett legyen az élettel! mindig az én Szulejmánom leszel, Olivér! 

Józsi: 

a mi török férfink! jóképű, helyes, kedves, aranyos és a kedvencem az volt, amikor tapsolt és aerobikmozdulatokat megszégyenítve szólt: - a HETESKASSZA IS nyitva van! :D (imádlak)

Zoli: 

"mindenki apukája szeretne lenni" - mondták többen. a csapat legerősebb tagja és legbölcsebb biztonsági őre. sokat utaztunk együtt a metrón és Olival mindig azon diskuráltak ki mennyit, hogyan gyúrt és az jó-e vagy mi lenne még jobb. tőle volt a legszebb a búcsú: olyan nagyon, szeretettel megölelt, mintha tényleg a jóságos nagypapám lenne. Zoli, egy kincs vagy!

Gábor: 

akiről külön fejezetet lehetne írni. legudvaribb bolond biztiboy, aki bármilyen mélydepresszív hangulatból egy ugatással kilendít. mert igen, ugatott! :D és mindenki azt hitte, "egy kollega behozta a kutyáját?" - hát nem, ő maga az. :D máskor legfárasztóbb vicceivel szórakoztatott de néha romantikusan udvarolt is nekem és odajött és megfogta a kezem. :D bevallom: szeretlek, Gábor!

Luki: 

csendes és legelmélkedőbb őrzőnk. mindig elmosolyodott, kedvesen köszönt és ő volt, aki átszellemülve megkérdezte megértően, ha valami baj volt. hatással volt rám!

Ricsi: 

amikor elkéstem, mindig megígérte, hogy ma velem alszik...de a jelek szerint egyszer sem jött össze neki. azonkívül mindig megmondta a frankót, főleg, amikor eltűnt és meglett a belépőkártyám. ez az a határozottság, amit benne a legjobban kedveltem.

Timi: 

igazából ő volt a legelső, akivel találkoztam, még az állásinterjúkor. a legfőbb főkasszásunk volt, tehát ő csinálta a beosztást. egy tündér! mindig megértette, ha nem értél rá, vagy valami gond volt, csak szólni kellett neki. amikor mérges lett, akkor viszont tudott nagyon goromba lenni, de tulajdonképpen mindig érthető volt. az én szememben erőssé, tisztelendővé tette ez a karakteresség!

Niki: 

mindig jókedvű, mosolygós, szintén kicsit szigorú legfiatalabb főkasszásunk, nagyon édes, mindig érdeklődött, baráti volt vele a hangulat. csinos, kedves, szép lány. utolsó napomon és ő volt és nagyon sok szerencsét kívánt a jövőhöz, még egy puszit is kaptam. köszönöm, Niki! :)

Anna: 

bájos, igazán aranyos és nagyon jólelkű harmadik főkasszásunk. legszigorúbb volt hármuk közül, de úgy néz ki, ez a munka megköveteli a véres precizitást. szólt mindig, ha valamit rosszul csináltunk, mire figyeljünk és mindig azonnal tájékoztatott mindenkit az új információkról. kiváló a munkája, szerintem le a kalappal előtte és a figyelmessége előtt! segítőkész volt mindig és aranyos!

Tina: 

diáktársunk, komoly, határozott és karakán leány. egy amazon lakik benne, de ő pont ettől szép. néha nagyon vicces kedvében volt, olyankor szórakozás volt ránézni és mindig jó volt összemosolyogni. amikor Olivér megbántotta, tőlem kérdezte, hogy bunkó volt-e. örülök, hogy végül bocsánatot kért Tinától. mindig is a pontosságát kedveltem!

Betti: 

 kis helyes, aranyos, nagyon szép diáktársunk szintén. általában csendes volt, de azért a nonverbális jelek által fűződött valami halvány barátság közöttünk.

Vivi: 

vele nevettem a legjobbakat. :D mindig elhangzott reggel: "-szia Viviii! -szia Emőke! -szia Luki! - szia Viviii!" :DD óvodapedagógus jelöltünk, mit is várhatnánk, mint egy tündöklő napsugarat és egy pompázó virágszálat. ő mindez! :) voltak vicces eseteink, volt, hogy kihoztam a backstageből ezt azt, pl nápolyit vagy egy tampont..azt hiszen jó barátságunk alakult ki. :DD nagyon várom a szakdogád, Vivi!

Edit: 

helyes, kedélyes töris leányzó, Vivivel és velem egyetemben szintén az ELTE-s csapatot erősíti. mindig jókat lehetett vele beszélgetni és halk megjegyzései mindig mosolyra derítettek, főleg ha Olit rendszabályozta. :D haha!

Era: 

kicsit megkeseredett nő, de jól megértettük egymást. Olivér és Jenci - életérzésükből fakadóan - elég nehezen tolerálták ezt a mélabúságot. viszonylag sokat találkoztam vele.

Vera: 

az infópultban volt sokat, eléggé sokat, mert annyiszor találkoztunk, hogy most itt szerepel. csendes, néha igen ideges volt. nem volt érdemes felbosszantani.

a promós lányok: 

csicsergő társaság, aranyosak és mindig volt valami kedves téma, amiről diskurálhattunk, ha épp szünetem volt. :D mókásak!

kertitörpe: 

egy jelentéktelen biztonsági őr, aki alig volt nálunk, de addig is méltatlanul és ízléstelenül nyomult rám. azt hiszem vette az adást a szavaimból, nameg Olivér elküldte, hogy én már az övé vagyok. :DD (még jobban imádlak, Oli!)

ők voltak a főszerepben, a többiek már nem fértek a plakátra, főszereplőből is sok van!

rendezte: az élet.

jegyek: a bejáratnál ingyenes a belépés.

a betanítás után elérkezett az egyedüli munka. itt eleinte adódtak nehézségeim, aztán jöttek a hibák. emlékszem, egy néni mondta: "maga biztosan szerelmes, olyankor hibázik az ember sokat" :) haha! igaza volt! voltak nagy kellemetlenségek, egyszer még sírás is..rossz vonalkód, "hol a matrica?". "ez ennyibe kerül?", "bocsánat, vissza kell mennie" stb.
ebben az időszakban, volt, hogy elkezdtem elmélkedni ezen a mondaton és kérdésként tettem fel magamnak:

majd végül belejöttem és akkor már jó volt. :) szerettem a csapat tagja lenni és mindig elgondolkoztatott, amikor Józsi kérdezte: "-szeretsz itt lenni?"

megnyugtatlak szépséges türk barátom, igen! egy korszak volt az életemben, ez biztos. és majd meglátogatlak még Titeket. legkésőbb, amikor átadok a 3 kedvenc úrnak 1-1 papírost.

Borinak egyébként sejtem, tetszeni fog ez az írás, mert ő elmondása szerint régen pénztáros szeretett volna lenni. hogy milyen? amúgy nagyon szuper, menő dolog milliókat rakosgatni, de nagy felelősség is és az emberek meg gonoszak, lekezelőek és undormányosan önzőek, fennhéjázók tudnak lenni. a munka nagy részét pedig ez viszi el sajnos, hogy te velük kommunikálj, nem az, hogy számolj, ami egyébként a dolgod lenne. és akkor még otrombán és gátlástalanul meg is zavarnak a munkádban, de a te dolgod, hogy rendre intsd őket és végezd a dolgod. :) a rendet mindenki meg tudja tartani, max. nem akarja!

jöjjön a beígért pro-kontra:



és akkor még végül egyetlen mondat, a nagy TANULSÁG:
megtanultam, rájöttem, hogy egyáltalán nem kötődöm érzelmileg a pénzhez a mai átlagemberekkel ellentétben. köszönöm Istenem! amen!

Raks

a táncról eddig még nem írtam külön, így itt az ideje már bőven, azt hiszem, mivel egy szuper aranyos és ügyes csapathoz tartozhatok jelenleg, akiknek egy része a fenti csapatképen tetszeleg. nem gondoltam kicsivel ezelőtt, hogy még fel fogok lépni tánccal [vagy bármivel] és ügyes leszek ebben, de a vér kötelez, a szüleim is táncházban ismerkedtek meg. :D
emlékszem, nyáron meséltem Borinak, mennyi mindent táncoltam már, és nagyon meglepődött, azt mondta "nem tudtam, hogy ilyen táncos múltad van". :D háhá, pedig van: 4-5 évet balettoztam piciként, utána kis szünet, majd társastáncoltam egy keveset, utána megint szünet, majd végzős gimis évemben kezdtünk Zsófival hastáncra járni. itt jöttem rá, megtaláltam az igazi táncstílusomat.
Zsófi ismerősei, akikhez csatlakoztunk egy korban vegyes társaság volt Környén. Kati volt a csapat feje, ő tanított meg anno minden alapmozdulatra és vezetett be ebbe a világba. nagyon megszerettem és élveztem az egészet, lett raks és saidi koreográfiánk is, bár fellépések ritkán adódtak és akkor is az érettségivel vagy még azt megelőzően a szalagavatóval kellett foglalkoznom. az év végén még a dobszóló ritmusait is átvettük, hogy tudjuk, milyen ütemre milyen mozdulat illik. emlékszem, akkoriban volt Kati tanári vizsgája is. biztos vagyok benne, hogy sikere lesz ebben, remek volt vele, sosem felejtem el az órákat. sajnáltam is, hogy ott kell hagynom Őket az egyetem és a költözés miatt. búcsúzóul azt kaptam, ne hagyjam abba, ügyes vagyok. :) <3
az ELTE-s idők kezdetén nem volt affinitásom utánajárni ilyen hobbiknak, még minden új volt, bele kellett szoknom. praktikusan ott volt a kolis hip-hop, ahol kevesen voltunk, de nagyon jó hangulatban és kedvem lett kipróbálni egy újat, így egyik VUK-os szobatársammal, Bettivel jártunk. a következő évben már KCSSK-s lettem és szaktársam, Zita hívására megismertem a BEAC-ot, hozzá jártam aerobikra. erősítésnek szuper volt, de igazából nagyon hiányzott az a szépség, ami a táncban megvan, így ezzel is felhagytam. itt, a 3. évem kezdetén találtam rá a Sport Kisokost lapozgatva az ELTE Oriental csoportra, s a felfedezésre, hogy egyáltalán van ilyen nálunk. kis önbizalomgyűjtés után el is kezdtem járni a kezdős órára. idén pedig már a fellépősök között lehetek, ami szuper érzés. persze a lámpalázamon még kicsit dolgoznom kell, de jó érzés, hogy fejlődök és a csapat tagja lehetek. tanítómesterünk Ági, neki köszönhetünk mindent!^^ <3

először a FitNight-on a BEAC-ban táncikáltam október 16-án a lányokkal, itt fel is lett avatva a raks ruhám. :D végül narancs lettem, ilyen volt:

ezután jött az év legnagyobb fellépése és számunkra várva várt eseménye, a Keleti Mese, amikor is a Mérnök utcai táncteremet egy este erejére november 27-én keleti világgá varázsoltuk. ez a saját kis táncestünk volt, egy eleinte magányos herceg boldogító történetével övezett előadás. itt tudjátok megnézni, Barbi jóvoltából:

szuper este volt, még Apukám is el tudott jönni, mivel aznap szerencsére Dorogon dolgozott, közel volt Budához. a végén olyan cuki volt Ági, hogy mindannyian kaptunk tőle ajándékba egy-egy lila köves lila szalagra fűzött nyakláncot, amit majd a következő ruhánkhoz fogunk a tervek szerint hordani.

a Karácsony előtti és így egyben az év utolsó fellépése pedig az Éjszakai Sporton volt december 12-én, ahol pedig egy aranyos hópelyhes pólót kaptunk, az enyém piros. ezt is a BEAC-on rendezte meg az ELTE és szintén össznépi sportéj volt.

remélem még sok ilyen remek élményem lesz a lányokkal, s ELTE hallgatói jogviszony ide vagy oda, sokáig együtt leszünk, hiszen minket már nem a suli, hanem a barátság és ezek a vidám élmények tartanak össze. :) <3

az igazság

"Néhány ember nem szereti hallani az igazat: megrémíti őket. Ezért falakat emelnek, hogy védekezzenek ellene. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az összes hamisság és igazságtalanság, amit tapasztalunk, nagyon is hasznos célt szolgál: erősíti a karaktert. Persze, csak ha nem feledjük azt, amit a hibáinkból tanultunk.

Ne feledd, másnap mindent frissen elölről kezdhetsz!

Ez egy óriási megállapítás, Ms. Stacey! A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba.

Nos, nem szennyezte hiba még!

Az igazat megvallva: bizakodni kell, nem szabad csüggedni! Diana mindig a barátnőd marad! Nem számít, bármivel is vádoljanak, végül az igazság szabaddá tesz!

Az igazság szabaddá tesz engem!"

[tényleg nem szennyezte és nagyon szabaddá tesz. jobban, mint eddig bármikor. történjen ezután bármíly rossz is, ha laposra ütnének is boldog mosollyal távoznék eme világról, mert tudtam és megtaláltam, amit, ahol és amikor kellett. szabaddá tett, nagyon szabaddá. :)]

vásárfia

szuperjót nyaraltunk Hajdúszoboszlón Anyával és Nagyival meg persze Molly kutyukánkkal a már jól megszokott helyünkön, szemben a hatalmas csúszdákkal, amikért a környező és akár távolabbi európai országokból eljönnek ide Debrecen szomszédságába. :)

hazaértem a koliba - kár hogy nem haza - és most elpakolván még jobban kiteljesedett bennem, mennyire király 2 héten is vagyok/-unk túl. rengeteg dologgal gazdagodtam az élményeken kívül is, vegyük hát gyorsan számba a vásár fiait:

• csini színes(!!!) bikini [gyönyörű *-* végén megmutatom!]
• minőségi fehérneműk [piacróóól, nem pláza!]
• körömlakklemosó [bár ez nem nagy cucc, de végre már!]
• Anya kincseiből: kínai sárkány&tigris balzsam, sudocrem
• egy remek Scholl-os termék a talpam kedvéért
• szép hajgumik
• egyszerű, jól használható pohár
• egy kék strapabíró strandpapucs
• finom méz^^
• zsenge fokhagyma
• hvg extra Pszichológia lap [jóféle olvasnivaló]

végül úgy döntöttem felsorolom az érdemibb, nem kézzelfogható dolgokat is:

• eggyel egészségesebb bal boka
• pihenés, sok pihenés
• szeplők mindenhol :DD [egész barnás árnyalatot vett fel a hófehér után a bőröm!!]
• lehetőség nyugodt blogírásra
• lehetőség úszásra, kutyasétáltatásra
• családi légkör :)
• újra kellemes beszélgetések Tomival

kellett is már ez az extra intenzív pihenés nekünk, azt hiszem, és Európa legnagyobb strandkomplexumában ez nem is volt olyan nehéz. tök szuper egyébként, hogy nálunk van ez és annyi külföldi turistát bevonz, amennyi ott volt. [sokat!] büszke vagyok! 

egyébként egyetlen negatívum, amely viszont igen jelentős volt, az a parkolás ügye. ez egy külön történetet is megérdemelne, de elég annyi hozzá, hogy mindenhol fizetős lévén legalább egy jól használható automata lehetne. legalább a thermál előtti hatalmas parkolóban! de nincs, csak hiányosan/bénácskán működő, és persze azt nyilván nem tüntetik fel, hogy bérlet is váltható. tudjátok, a pénzkiesés meg az üzlet..x) végül is tiszta erényes kihasználni félig megroggyant szerencsétlen öregembereket, akik gyógykezelésre jönnek évente 2x. gratulálok a parkolótársaságnak! -.-"

visszatérve tehát és ezen az apró de bosszantó dolgon átlépve jól éreztük magunkat, és kár, hogy máris vége lett, de szerencsére nem utoljára jártunk itt. :) sokan odavannak a külföldi utakért és a mediterrán paradicsomokért, a gyönyörű szigetekért vagy például egy álom hajóútért. én azonban úgy gondolom, ez a hely legalább olyan klassz, mint bármelyik a felsorolásban, és ha sosem jártatok még itt, akkor ideje meglátogatnotok, vegyétek célba! :)