bornyitás mestere

a héten történt, pontosan hétfőn este, amikor ezt a posztot szerettem volna megírni az esemény hatására és amikor készültem és vártam Bogyómat, de nem tudott jönni ezért magányomban maradtam. :D
hát ezáltal a következő lett: vettem örömömben egy üveg tokaji furmintot, hogy majd jól megisszuk. azonban így egyedül kellett megbirkóznom a kinyitással és nem, nem tudtam várni. nagyon finom ez a bor, lássuk be, nagy volt a csábítás! nos, a másik tényező: valljuk be, nem én vagyok a bornyitás koronázatlan királynője és talán sosem leszek.
az alábbi sz@rakodást hajtottam végre: először teljes önbizalommal szakszerűen - hát ahogy kell - becsavartam a bornyitómat a műanyag dugóba, s uccu neki, húúúúúúztam. ez ugyanis egy 100%-ig kézi erővel működő olcsó költségvetésű fajta. [kolisként mire telne?:P] hát, az én kézi erőm nem bizonyult elégnek. itt jött be a második fázis és kicsit a kétségbeesés, egy hang a fejemben, miszerint "ma már nem iszol bort :/". forró vízzel melegítettem a palack nyakát, mert akkor a képződő forró levegőtől elvileg könnyebb vagy kiugorhat a dugó. aha, csak nem ez a dugó. :DDD itt már nagyjából egy fél órás balf@szkodást összegezhettem, de még mindig nem adtam fel. kisebb kétségbeesett újrapróbálkozások sora jött az előző hatástalannak bizonyult módszerekkel, majd eljött a harmadik fázis. :D nem maradt más ötletem, gondoltam kolis, gyépés módszerrel benyomom ezt a sz@rt! úgyis műanyag, nincs para a parafával.  [hahahahha, micsoda szellemes poén] és lássunk csodát: ki-nyi-tot-tam!! :D biza! hozzájutottam a királyi nedűhöz! persze a történethez hozzátartozik, hogy ebben az örömteli pillanatban rohadtul meg is lepődtem, ugyanis a bor milliónyi kis cseppje fröccsent a lendület erejétől a képes felem kellős közepére. de semmi gáz, kimenekültem a finom borpárából, a hajam is megtöröltem és készen álltam a kortyolásra! :D

ekkor ilyen örömet éreztem, amely nagyobb volt a kezdetinél:

igen, mindenki láthatja, a dugó úszik, a bor nyitva, az alkotó pihen. :DDD másnap Kedvesem is megkóstolta egyébként szerencsésen, de mint kiderült, nem is szereti a bort. [sebaaj, nekem több marad :P]

nagykorú mindenütt!

nos, igen, mert a csodás, napsugárzós szerdai napon betöltöttem a 21-et, így mindenhol ALL AROUND THE WORLD ihatok bármilyen CH3-CH2-OH-t tartalmazó nedűt, hát örüljünk! :D
ez volt a legkreatívabb és legcsinibb "torta", amit találtam, így ide saját magamnak, és hogy jól prezentálja az iromány önmagát, kibiggyesztem:

[ilyet mondjuk nem kaptam.

tehát ha valaki vagy, aki ezt olvasod,

és nyilván valaki vagy, ha már olvasol,

épp. most. és itt.

akkor még egyszer adhatsz nekem ilyet,

bizonyára nagyon örülnék. ^^]

most pedig a foglaljunk-össze-egy-hetet rovatunk következő bejegyzése jön, amely garantálom, hogy nem lesz egy rövid olvasmány, ámde igyekszem tömören fogalmazni. lesz jó is, meg rossz is egyaránt.

kezdjük a rosszal, hogy a végét enyhíthesse a jó. hozzáteszem, olyan elmúlt hét ez, meg a mostani is olyan egyelőre, hogy szinte minden kis perccel változik a hangulatom, mert nem rajtam múlik ez főleg. talán túl irányítható lettem, vagy valamiért azt érdemlem, hogy ilyen viharosan változzanak körülöttem a dolgok. én nem tudom melyik, de kezdek szomorú lenni. :/ nos akkor a rossz:

• először is a vizsgaidőszak. nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, pedig én tényleg igyekeztem. nem is hangsúlyozom jobban, nehezen dolgozom még most is fel ezeket.
• aztán ott van ez a gyakornoki szerkesztői meló, amire jelentkeztem. szépen elküldtem 6 cikkemet, meg még érdekes a lap is, ráadásul kolihoz közel a szerkesztőség. szuper lenne nagyon, de még mindig nem írtak vissza és vélhetőleg már nem is fognak.
• Nagyimnak felszökött nagyon a vérnyomása, ami le sem ment nagyon, ráadásul szúr a mellkasa. :( az orvos azt mondta, nem infarktusgyanús, de én mégis nagyon aggódom érte ugye. :$
• nem tudtam elmenni sem az IHM-re, amit átraktak 14-ére az özönvíz miatt és aztán a keddi Subit is skippeltem egy olyan vizsga miatt, ami kb. meg sem történt. x_x
• no és ennek kapcsán itt ez a szájbatekert Hegy'Feszt, amire iszonyúan vártam, amióta kiderült, hogy az egyik pass-t én kapom a szerkesztőségben. 4 bandához előkészültem frappáns interjúkérdésekkel is. már zötyögnöm kéne a vonaton Tokaj szőlőindái felé, azonban Máté lebetegedett -.-, Lara későn tudta meg és még pénzt kéne kérnie, ezután a többit fel sem sorolom. a családi betegek miatt konkrétan bűntudatom is lesz/lenne, ha mennék, így most tanácstalanul gubbasztok és megint csak a sors lökésére várok. ._. nem tudok már olyan lelkesen örülni neki, ahogy eddig vártam, mert tudom, a család mellett van a helyem a bajban. :( szeretem őket! ♥♥♥

és akkor jöjjön egy kis jó is, ami ezek után nem lesz 0-ra egyenlítő hatással, de talán mérsékli az előzőeket:

• tesóm leérettségizett, és bár nem ment neki úgy, ahogy ő szerette volna, szerintem nagyon ügyes volt. valószínűleg bent lesz a bme elsős járműmérnökei között, addig is szurkolás neki!! (yn)
• 4-es lett a fizkémem, aminek nagyon örültem! :) legjobb jegyem a félévben, és végre sikerült ez a tárgy is, bármilyen bénázásokat is hajtottam végre eddig. a lényeg, hogy nem adtam fel és itt az eredménye!:)
• Lara barátnémból elismert, okleveles szakács-pincér-mixer lett!^^
• Mátéval volt egy mélyebb beszélgetésünk múlt hét hétfőn, ami után még jobban átlátom, mennyire megszerettem én ezt a fiút, legalább is egy oldalát :$♥ szerencsésnek érzem magam, hogy a sors egymás útjába kevert minket, persze még ki tudja hova kever tovább..
• Timi barátném nagyon örült nekem tegnap, meg múlt csütörtökön is, amikor taliztunk az egytemen, így jól meg is ölelgetett, ez jól esett!:) másfelől ő is nagyon, de nagyon ügyes a vizsgákkal, büszke vagyok rá! ♥

így 5 az 5 ellen döntsétek el, hogy is áll a szénám; én azt hiszem, látom. :$

majd' kihagytam: kedvenc lakótársaimtól, egyetlen Ocimtól és Mayácskámtól kaptam csudi ajándékokat, amiket meg is örökítettem^^ íme:

bevallom, a sört azt én vettem magamnak, de már régóta meg akartam kóstolni ezt a super dry-t és egy sör amúgy sem nagyon különleges cucc. :D ellenben végre megkaptam az IHM Kényelmetlen lemezének utolsó darabját a CD Pince nevű helyen a körúton. :) nagyon happy lettem tőle!^^

hát nem csodálatosan szép?! hát dehogynem! :D


végezetül itt ez a szépséges szám, amely legyen annak a reménye, hogy még lejutok jó társaságban a hegyre és minden szuper lesz:

új ruha, új cipő

éppen humánbioszon ülök és nyomi majmokról hallatom a mesét. ;D persze h a supernem majom dala megy a buksimban :DD

no de egész mást akartam most leírni. nos, kezdem azzal, hogy a 2 sarkamon menő macis sebtapasz van. fájnak. feltörte tnap a vasárnap nagy örömmel beszerzett tiszacipőm, mivel elhoztam az 1 számmal kisebbet.:/ am szép, ld. lent.:)

óra után kicseréltetem x_x

a másik: vettem ugyanaznap egy tök szép, pánt nélküli farmerruhát.
olcsó is volt, jól áll, minden zsír. így hát ma fel is vettem, szép akarok lenni Hercegemnek. most jön a vicces rész: felszálltam a buszra, leültem, majd a ruhám oldalán lévő zipzár kisvártatva szétjött. xD epic pillanat volt nekem is, főleg utána a móriczon elbújva megszerelni. :'DD a fél busz nézte a felsőteszem részleteit, és asszem egy csaj ki is röhögött. xD special thanks!

na ilyen szép a napom eddig, remélem ti sem unatkoztok! :D

~new phone

ma random ütésálló tesztet élhetett át a telefonom, amikor a csodálatos molekulaspektroszkópia után 1,5-2 emeletnyit leejtettem! :DDD szegény szerencsétlen, amikor ráadásul most kaptam! :'D szegény Leila jobban megijedt nálam!

ezenkívül semmi más nem volt vicces, cseppet sem! viszont őszintén boldoggá tesz, hogy egy Heineken várt a hűtőben, fuckyeah! \m/

a jó hír és a csattanó még az, hogy a Samsung telefon jó. semmije nem tört el, és különös tehetségem ellenére most mégsem vesztettem el a micro sd-t! :D