Monday, 23 February 2015

első hastáncversenyem

alcím: így vesztettem el hastáncverseny-szűzességem

ide is eljutott életem, ez a nap is felvirradt:P még hozzá - ha már itt kezdtem az elején - nagyon is szuperül virradt, szívem választottjának oldalán. itt az első bekezdésben mutatnám be őt.^^ anyukám idei szülinapján én is kaptam ajándékot, a legnagyobbat: egy jóbarátból odaadó társ vált. nagyon boldog vagyok vele, mert 5 év után ő egy olyan fiú az életemben, aki nekem is megtetszett és nem csak én neki, amiért ezerrel teper. ő nyugodt, türelmes, békés, céltudatos BME-s, csinos, helyes, férfias arcszőrzettel megáldott:DD, szereti a kedvenc zenémet (eleve hasonló a zenei ízlésünk), lehet vele táncolni, lehet vele jókat beszélgetni, tetszik neki a hastánc, talpraesett, kitartó, erős, vicces, vidám, ha kell komoly. szóval minden fejben kikötött kritériumomnak megfelel, őt vártam, őt álmodtam meg talán. :) most csak annyit tudok kívánni, hogy mindig is hagyja meg nekem a sors ezt a csodás ajándékot, mert nagyon megszerettem! :$ az uraságtól egyébként tegnap pont kaptam elolvasásra egy könyvet, amely arról szól, hogyan kell "jól kívánni", úgyhogy mihamarabb elolvasom, hogy megtehessem ezt a lényeges kívánságot.:P

szóval megvirradt a napja a 9. Holdfény Lányai versenynek, ami pattógósan, de kicsit fáradtan indult az előző napi buli miatt. [koncertre vitt az úr, megismertem a Presszó Tangó Libidó nevű már nevében is mókás zenekart. igazi mindenkit megmozgató muzsika, engem emiatt a Jurijra emlékeztetett. minket is megmozgatott mellesleg, nagyon jót táncoltam. kellemes bemelegítő volt a versenyre, s biztos megyek még a koncertjükre!;)] így kicsit, 10 perccel megkésve értünk a Borárosra, ahonnan már egyedül kellett a Csilibe odatalálni, mert lemaradtunk a csapattól. sebaj, hamar ott termettünk.:)
a hely szép és elegáncs volt eléggé, a színpad nagy és kényelmes, a fények szuperek, bár a közönséget nem nagyon láttuk tánc közben.:D de legalább úgy mosolyogtunk, hogy egy rossz visszajelzést sem vettünk észre és nem csapott az arcunkba, hogy "úhhbzzeg ez mi?!" pl. :D helyfoglalás és a juniorok megnézése után mentünk és felöltöttük csábos raks ruhánkat és színkavalkáddá változott háremünk.^^ az öltöző kicsi volt, ám közelről láttunk rengeteg szép ruhát és csapatot. kis gondom a ruhámmal, hogy a kesztyűm folyton lecsúszik, így be kellett vizeznem a tuti hatás kedvéért. viszont ennek következtében, amikor már startra készen a színpad mögött toporogtunk, tiszta víz lett a fátylam. :D na, gondoltam, ez igen! mi lesz még itt.. de aztán amikor ki kellett már lépni, a fátylam megszáradt és a kesztyűm is valamennyire sajna, de kitartott!^^ tehát ez a bevizezős ötlet bevált.;)
és akkor eljött a showtime ideje, mi következtünk. már egész múlt félévben ezt a koreót gyakoroltuk és fel is léptünk vele párszor, így már magabiztosnak éreztem magam. a felnézést és folyamatos mosolygást pedig az a tudat oldotta meg, hogy szívem választottja ott néz.^^ szóval maga a tánc szuperül ment, Ági lent drukkolt nekünk ezerrel, annyira cuki volt, imádjuk! azt mondta a végén, hogy remek volt, egyszerre ment minden, mentek a csípőmozdulatok mindenkinek, mosolyogtunk és vidám, csábító lett tényleg. így éreztem én is, hatalmas elégedettséggel és vigyorral tudtam lejönni életemben először ezzel a fajta tánccal a színpadról.^^ Istenem, ez is eljött!:) az elején volt kisebb gáz, mert kevéssé értünk be középre, így az első forgások és menetek a fátyollal kuszák voltak, de utána mindenki a helyére talált és klappolt az egész.:)



ilyen volt tehát, rengeteg kép és videó készült. szerintem már csak ezért is megéri ilyen maskarába bújni, arról nem beszélve milyen kényelmes és szépséges^^ az ott készített képeket és saját koreóról készült videót, amelyet 4 kamerával vettek, méregdrágán adták el. no de végül úgy döntöttünk, a videó árát összedobjuk és visszük. epekedve várom, hogy visszanézhessem az eddigi legjobb táncom.^^

összegezve szuper nap volt! rengeteget nevettünk, beszélgettünk, fényképezkedtünk és örültünk egymásnak! ez a csapat csak egyre szuperebb lesz. ♥♥♥ úgy érzem ez is egy szép történet, kaland vagy korszak lesz az életemben, s örömmel fogok később visszatekinteni rá, amikor majd az unokáknak mutogatom, hogy nagyi ilyen csini háremhölgy is volt egyszer.:D

Friday, 6 February 2015

hideg mindenhol

eljöttünk telelni múlt hét csütörtökön Spanyolországba. gondoltam még írok egyet, amíg itt vagyunk, holnap este indulunk haza. Édesanyám találta ki ezt az utat, gondolván milyen jó lesz a hidegből ide utazni a melegbe, ugyanis a végcél Tenerife volt. nos, meg kell mondanom, télen itt is hideg van, hiába jelez a hőmérő 17-19 fokokat, a szél fúj és vastagfelhőréteg gondoskodik a szürke látványról.
továbbá a felhőkön kívül szüleink különböző problémás lábízületei is beárnyékolták a pihenést, nem könnyű így menni bárhova. plusz az örökös aggódás amit nem is értek, mert a pihenés kulcsa a nyugalom egyfelől.

na de nézzük a jó oldalát:

Madridban megszálltunk egy napra, ott meg tudtuk nézni a királyi palotát. eszméletlen szép volt, teli Anjou-liliomokkal a selyemmel borított falakon, kristálycsillárokkal, porcelánnal, festményekkel. az egyik mennyezeti freskó Velázquez keze műve volt. ha már a Prado-ba nem is tudtunk elmenni, láttunk tőle valamit.;) a többi freskó nagyrészt Goya volt. az egyik teremben még a királyi jogart, koronát és trónt is megnézhettünk, amelyet nemrég adott át Juan Carlos a fiának. [2014 júniusban] az átadás papírjait is megnézhettük ugyanitt az jelenlegi uralkodó kézjegyével ellátva.

ezután újra repülő tovább. nekem ezek is külön élményt jelentenek. a Madrid-Tenerife út késő este, sötétben és nyugalmasan zajlott. itt jegyezném meg amit az indulással kapcsolatban kihagytam: az első Budapest-Madrid út rémes volt. a felszállásnál kilométeres és csigatempóban haladó sort álltunk a szabadban.:D ez télen nagyon egészséges! azokat a szerencsétlen eseteket juttatta eszembe már-már, amikor lekéstem néha Tatán gimiből hazamenet a buszt és a következőre min. 30 percet kellett várni. aztán felszálltunk és a leszállásig minden okéss volt, viszont leérés előtt akkorákat zuhantunk, hogy na! a 3.-4. zuttyanás után kezdtem azt kérdezgetni magamtól, hogy vajon leérünk-e egyben?! de végül leértünk.

itt Tenerifén meleg fogadott, legalább is akkor még viszonylagosan ezt éreztük. a hotelbe érve pedig nagyon örültünk, hogy az előző egérlyukszerű szállásunkkal szemben ez egy valódi lakosztály csillogó-villogó tisztasággal, erkéllyel. az első örömöt az utána következő éjszaka el is oszlatta, ugyanis lent, ahol én és Nagyim alszunk még ma is, olyan hideg van, hogy zokniban, pulcsiban, sálban alszom két pléddel takarózva, így már nem fázom. :D első éjjel 3x keltem libabőrözve.
két kirándulásra mentünk el a lábak gyengeségét számba véve. az első hétfőn volt, megmásztuk a Teidét, amennyire csak lehetett. a busz a Nemzeti Parknál állt meg először, ami a régi kráter aljánál helyezkedik el, majd felmentünk az előző tetejére, ahonnan indult a Teleférico a csúcs felé. természetesen nem ment a mai kráterig [3718 m], csupán kb 3540 méterig, így még gyalogutakon lehetett felmászni a különböző kilátókig. mi a La Fortaleza-ig mentünk fel, a csúcshoz vezetőt kihagytuk, mert ahhoz külön be kellett fizetni még. mindenesetre azt láttuk, ahogyan gőzölög a vulkán.:)
a második kirándulás szerdán volt, elmentünk öcsém kivtelével a Loro Parque nevű hatalmas állatkertbe. ő bicót bérelt és tekert a környéken, ezért nem jött velünk. így amíg ő a tájat, mi újszülött vidrákat, tekintélyesen pózoló bengáli tigrist és ugrándozó orkákat, delfineket és oroszlánfókákat láttunk többek között. túlnyomó többségben persze a madarak és főleg a papagájok voltak, hiszen a park is erről kapta a nevét. volt egy 'Treetops' nevű rész, ahol bambuszkorlátos lépcsősoron és egy függőhídon kellett átmászni. ez volt a madaras részek legszebbike, mert a lépcső mellé etetőket rögzítettek, amelyekből szebbnél szebb madarak csipegettek szabadon, így testközelből is láthatta a látogató őket.

holnap pedig utazunk haza, remélem a repülők most is szerencsésen földetérnek és annyit sem zuhanunk, mint az első útnál.kicsit várom már a hazatérést, mert kezdődik az utsó alapképzéses félévem benne a várva várt emelt élettan gyakommal, nemsokára itt az A38-as subi, ami kicsit szomorú is a búcsú miatt és végre lesz normális netem, így tudok új pajtimmal, Tomival beszélni rendesen.

a következő bejegyzésben majd csinálok egy képes összefoglalót arról, merre is jártunk és mit láttunk.