rég írtam ide sajnos. nem azért, mert elhanyagolnám ezt a blogot, vagy meguntam volna; minden nap gondolok rá. :P egyszerűen lelki jellegű problémáim kimerítenek és elborítanak, mint egy hatalmas fodrozódó hullám a barcelonai fürdőző turistákat.
ma kisegítettem idegen nyelven - na jó, végülis nem, mert az angol volt - egy kedves urat. a 4-6-os megállóban, sulim előtt ugyanis egy angolul beszélő idegen engem és 2 kedves barátnőmet vélt potenciális segítőtársnak egy bizonyos cím megtalálásában. nos, pontosan nem tudtam kivenni, mit keres, így a hatalmas tömeg és hangzavar közepette. ellenben hármunk közül én elegyedtem vele szóba ángélusul, ami tök jó érzéssel töltött el; pláne, hogy segíthettem és még meg is köszönte hálásan. :) megbizonyosodtam ma is, hogy még mindig megy az angol jól, nem kopott meg a tudásom, zsííír!
másfelől ma vettem részt életem első fotózásán (a kötelező sulis meg igazolványos bénaságokat leszámítva), ami gyors és jó hangulatú volt. kint történt ez a szabadban, pontosabban helyileg az ELTE TTK két épülete között és délután. a drága kis szerkesztőségem körében zajlott ez, és főszerkesztőnk kezdeményezése révén jött létre. az ilyen aranyos gesztusait én imádom; mindannak ellenére, hogy mostanában akadnak kommunikációs problémáink a csapatban, így kicsit mindenki bosszús felé. a fotósunkban szintén pozitívan csalódtam ma, hiszen eddig jó élményem nem nagyon volt vele, kellemetlen viszont igen. a képek szuperek lettek, nagyon ügyes fényképész a srác!!^^ alig várom, hogy megkapjam őket; le is cserélem azon nyomban az életrajzomban díszelgő ballagási tablóképet.:)
végül pedig - hogy a keretes szerkezet most szépen itt meglegyen - a blogolást nem szándékozom abbahagyni, csupán eléggé szomorkás 1-1,5 hónapom volt, kicsit magam alatt vagyok. [bár ez a fizika törvényei szerint és szerintem is lehetetlen; de ezek az átvitt szófordulatok ugyebár a nyelvben berögzülnek, evvan:P] hogy ez miért is van/volt így, még talán részletezem; ámbár az előző post végén is az olvasható, hogy folytatom, már valószínűleg azt sem fogom; tán már nem is emlékszem, mit akartam akkor még leírni.
