kineziológia

tegnap délután egy tündéri aranyos nénivel találkoztam és életem egyik legérdekesebb élményében volt részem. mindig is érdekelt a tudatalatti és az agy működése. az sem véletlen, hogy az agykutatást választottam témaként, amikor TDK-zni kezdtem. (és most végül egy diplomamunka lesz belőle)

érdekes, izgalmas téma feszegetni a határokat és tudatosítani olyan dolgokat, amiket a szőnyeg alá sepertünk, vagy ösztönösen észre sem akartunk venni (amitől averziónk volt), vagy olyat, amire sosem emlékezhettünk, mint például a születésünk. nagyon különleges érzés, amikor a saját életedről tudhatsz meg olyan dolgokat, amiket sosem láttál. most egy ilyen különleges lencsén keresztül láthattam meg az életem és ezért nem tudok elég hálás lenni.

aki nem hisz ebben vagy kételkedne, leszólná és egyebek, annak csak azt tudom mondani, nem kell hinni benne csak bízni saját magadban és egy szebb jövőben! és nem kell gúnyolódni amúgy sem senkin, mert még téged is kigúnyolhat bárki és az sz.r nap lesz. x) nem igazán díjazom egyébként, amikor valódi működő dolgokat vagy tudományt hókusz-pókuszként állítanak be vagy valaki tudás nélkül így hiteget embereket. ez kimeríti a csalás fogalmát, ami bűncselekmény, ráadásul megaláz olyan lelkiismeretes, nagy tudással vagy tehetséggel bíró embereket, akik adni akarnak valamit másoknak.
én személy szerint köszönöm szépen Erzsi néninek a tegnapi törődést, mert ebben az időszakban az őrlő hétköznapokban árvának érzem magam, pedig a Pázmányon és SOTE-n imádok lenni.
szeretem az egyetemet, a szaktársakat, magát a szakmát, az innovációkat, a sok lehetőséget, a táncot is (ami az ELTE-ből maradt), szeretem a barátaimat akiket ezek alatt az évek alatt szereztem. csak egy a nagy büdös gond: nem velük élek együtt. de most talán kapott az életem egy új reménysugárt Dia személyében, aki az új szobatársam lesz. :)

mit is tudtam meg tegnap?

- a születésem rendkívül küzdelmes volt, még mindig fájdalmas az emléke. de mostmár ideje túllépni, hogy ha egyszer anya leszek, a legjobban tudjak igyekezni, hogy segítsek a gyermekemnek könnyen átlendülni ezen a szenvedésen. hát, ilyen az élet, ezzel indul minden. a szakdoga témám is csak alátámasztja, mert hát tegye fel a kezét, aki szeret megfulladni.       na?     valaki? naugye!
fránya köldökzsinór. sok módon akadályképző.

- már tudom milyen egy pohár vízként egyre közelebb lépdelni egy tollhoz, ami a házasság. azt is tudom, hogy egy helyben ücsörgő pohár sosem jut el a tollig, ahhoz oda kell billegni. :D ha pedig túlbilleg a tollon bármelyik pohár is azért, hogy a másik pohárhoz közel legyen mert hasonlít és szeretni, akkor büdös életben nem látják a tollat, mert mögöttük lesz, ők lesznek az akadály. ezt csak együtt lehet. ;) akit érdekel és még nem házas, szívesen megmutatom. :DDD jó játék!

- a bal bokám, vagy inkább mindkét bokám nem véletlenül recseg-ropog és fáj. az agyam majd ezeket is helyrerántja, meg persze a gyakorlatok. :) most ezen dolgozok 21 napig.

- a tudatalattim üzenete szerint nem hagyhatom, hogy többé legyőzzenek. ki állok magamért!

- 77% szomorúság és 66% öröm van a skáláimon bennem :D jól jegyezhető számok

- az ELTE egy valódi trauma volt, de legyőztem, ez az egyik legnagyobb küzdelmem volt az életben a születés után.meg hát kicsit hosszabb is volt :'D sajnos. de VÉGE!

- nem csak a türelmetlenséggel, a halogatással, a hanyagsággal, a rendetlenséggel van bajom, de a nőiességgel is. ._. ezen nagyon meglepődtem, de utóbbi időben talán valóban nem érzem szépnek, elégedettnek magam. hiányzik valami.

- és végül tudom, hogy ezek után minden jobban fog menni, mert felszabadultan és magabiztosan léptem ki az utcára utána. ugyanarra a füstös, büdös, koszos pesti utcára, ahonnan szorongva és búslakodva léptem be mint egy árvagyerek. ugyanúgy egyedül, de boldogan. :)

MTA KOKI

na, végre eljött az idő, hogy mostmár aztán tényleg, de tényleg írjak erről.

másfél éve vagyok itt.

ez van, most éreztem úgy, hogy végre írok is, mert igazából eddig egyetlen TDK-s megnyilvánulásom volt (II. Liftbeszéd, 2016, ELTE), de semmi komolyabb tevékenység versenyeket tekintve. amúgy a Liftbeszéden a tapasztalaton és a zsűri tök jófejsége/kedvessége mellett kaptam egy nagyon klassz cuccot (heti tervező, itt a félévem eddigi legjobb hete látható):

a szakmai oldal már más, asszem ott kicsit több az eredményem, egyébként ez a lényeg, mert később azért lehet jól fog mutatni, hogy úgymond BSc alatt publikáltam az első tudományos dolgomat, ami egy plakát volt az IBRO-n. nekem ez akkor, amikor megtudtam, hogy benne a nevem, nagyon sokat jelentett és valami hatalmas felemelő és megtisztelő érzést nyújtott. 2 napba telt, mire tényleg elhittem. [aztán majd kiderül mi mennyit jelentett igazából. :)]

meg azért nem semmi érzés olyan emberekkel egy asztalnál ülni és megtárgyalni az eddigi fejleményeket, eredményeket és hogy mivel folytassuk, ami majd a feladatom lesz, akik már sok sikeres projektet véghezvittek és a szememben "nagyok". befutott, eredményes kutatók, akik hetente külföldre utaznak, meg akikről a nagy magyar újságok írnak.

talán egy nap majd én is örömet okozhatok a családomnak, hogy rólam is olvasnak egy cikkben, de az az igazság, hogy az ELTE biosz BSc-re rám is nyomott azért egyet de hát miért is maradtam volna ki ugye. szóval kicsit kiábrándult vagyok, az az igazság és nem sok örömöm van az elmúlt néhány hónapban.

de azért a labor jó, meg most talán ha ezt is megírtam, újra meglátom, mennyi örömöm volt már itt és mennyi szép dolgot csináltam. és egyáltalán, hogy a részese lehetek ennek az egésznek, mint pár más szuper dolognak is még (tánc, EO, KCSSK). ez is egy ajándék az életemtől. becsülöm!

egy montázsban nagggggyon apró töredékét összeraktam annak, mennyi szép dolgot csináltam és mikkel foglalkozok. ilyen szép dolgokat csinálok:

mikrotommal szeletelek,

vigyázok a szárazjéggel,

ki-bepakolom a plate-eket a fagyóból,

felszenvedem nagy nehezen a műtőskesztyűt,

immunfestek és pipettázok,

0-ás ecsettel szórakozok,

felvakarom a szeleteket tárgylemezre,

jó büdös ragasztóval fedek,

mikroszkóppal rontom a szemem,

Zeiss mikroszkópban nézem a szépséges agyszövetet

(fluorlámpát kapcsolom be elsőnek),

fotózok gyönyörűségeseket,

számolom a microgliát,

excelben pötyögök a statisztikán,

szignifikáns eredményből grafikont szerkesztek,

jegyzőkönyvet írok,

mindig elpakolok magam után

(2,5x-es obj, ZERO magasság!!)

ha ez egy vers akarna lenni, már értitek, miért választottam mindig is a természettudományokat. szóval ilyesmikkel foglalkozok ott és most hogy így végigvettem, ma először mosolygok elégedetten. :) tényleg szeretem ezt csinálni, és amikor erre rájövök, mindig belémhasít végül is, hogy jó helyen vagyok, nekem ezt kell csinálnom.♥♥♥

rengeteget kell még tanulnom, az már biztos, de már igazából eddig is nagyon sok mindent tanultam a neuroimmun csoporttól. hálásan köszönöm Nektek♥: Barbi, Rebi, Kati, Niki, Betti, Ádám + Áron, Eszter, Kornél a viselkedésesektől és mindenki, aki segített valaha!! :) nekem vannak a legkiválóbb és legfantasztikusabb tanáraim, akik aranyosak és figyelmesek mindig. örülök, hogy megismertem a többieket is. a velem egyszerre TDK-zóknak és tanulóknak (Kata, Nándi, Eszter, Kriszti)  főleg. Az is szuper, amikor szaktársakat látok viszont, akikkel már ezer éve elszakadt az utunk, mert vagy ő vagy én tanultunk gyorsabban.

legközelebb szeptemberben jelentkezhetek versenyre a munkámmal. az ELTE-n tervezek indulni, ha már oda jártam és oda járok szeptembertől újra. csak az almamater! bízom benne, addigra sikerül egy ütős kis előadást meg előtte absztraktot összerakni és azt is, hogy addigra kipihenem magam tetőtől talpig, mert most hazaköltözök. 

üdv 2016!

ezaz, újra páros év és benne a kedvenc számom. nekem ez csak szerencsét hozhat! :) már akkor is igaz ez, ha összevetem a tavalyi ünnepi időszakot a mostanival. akkor olyan ember tette tönkre a szilveszterem akarattal, akiben nem mertem kételkedni. hiba volt! ;)

most nagyon szuper volt itthon minden, szuperjó barátok vettek körbe (távolról), akikre nagyon büszke vagyok azért, akik és csak jó emberek jöttek újként az életembe. nos, nézzük, milyen volt 2015 búcsúzásképp:

• megírtam, leadtam a BSc szakdolgozatom
• abszolváltam
• új témavezetőm lett a KOKI-ban: Barbi
• elkezdtem a saját feladataimat a KOKI-ban
• újra elkezdtem újságot írni - ELTE Online
• EO-s csapatépítők: 2 - ELTE Press Akadémia; BTK-s fejtágító + Könyvtár Klub
• EO Tudmány rovat megbeszélések: 1 - BTK Gólyavár
• sok új embert ismertem meg az EO-nál: Ricsi, Enikő, Marcsi, Jácinta, Judit, Bori, Ági, Vöri, Szilvi (a régiek közül pedig ott volt Ádám és Marci, őket sem szeretném kihagyni)
• újraindult az ELTE Vízió - ELTE Oriental interjú is lett ♥♥♥
• hímek száma, akikből elég volt: 2
• szerelmek száma: 1 
• új szobatársak száma: 3 (Kinga, megint Kinga és Eszti)
• meghalt a nagypapám - nyugodj békében, Tata! ♥†
• Eve Angliába költözött és más barátok is eltűntek az életemből.
• hastáncversenyek: holdfény lányai - különdíj (mindenki); gyöngyös - szóló különdíj, csapatos ezüst (raks: Dalma, Marcsi, Andi, én)
• megrendeztük a Keleti Mese III.-at is - Repülőszőnyeggel a Föld körül
• fellépéseim a lányokkal még: Kerekes Napok (KUK), Budaörsi Napok (KCSSK ♥), Budapesti Egyetemi Futsal Bajnokság (22.ker), Föld Napja (Margitsziget), Bölcsész Napok (Trefort Kert), Aerobik Nap (BEAC), Thara (Dorog), Péntek Esti Korzó (Ráckeve), Éjszakai Sport (BEAC)
• voltam Toul Syes-on végre - 2x is!
• a Subi feloszlott :'(
• voltunk a kedvenc szigetemen (Tenerife) és Hajdúszoboszlón - kaptam lúdtalpbetétet végre (már van is lábboltozatom azóta)
• idén is megnéztük a Mesterségek Ünnepét

Nagyi azt mondta, amikor felhívott tegnap: "legyen boldogabb, mint a tavalyi". hát igen, egyetértek vele. már tuti várja, hogy megtaláljam életem párját, meg hát még mindig kolis vagyok, bár ez engem zavar jobban. bármilyen furcsa is az élet néha, idén megkaptam ezt a bizonyos "all i want for christmas is you" dolgot is. nem is vágytam az abszolutóriumnál jobb/több ajándékra, de kaptam.:)

hogy mit hoz ez a 2016-os év, azt még nem tudom, de bízom benne, hogy Nagyi szavai valóra válnak és a reményei is, amire jelenleg van esély. most jók a kilátásaim és boldognak érzem magam. maradhatok a koliban, végzek, a diplomaosztóra összegyűlik a család, előttem a felvételi, lesz időm a nyelvtanulásra, folytatom a TDK-t a kutatóintézetben és végre egyszer rendesen ünnepelhettem év végén. van sok kérdésem is: lesz fél évre munkám? ha nem lesz, mivel profitálok? tudok majd újságot írni? vajon eljutok a nyelvvizsgáig? milyen lesz a felvételi nyáron? milyen lesz az MSc szeptembertől? sok új embert ismerek meg? egyben marad a tánccsapatunk?

a választ biztosan megkapom ezekre, ez tuti. azt hiszem, azért egész jó kis évet zártam annak ellenére, hogy van amit bánok, bár az a halmaz akaratomon kívüli történéseket tartalmaz. (Subi feloszlása, eltávolodott barátok, egyre betegebb nagyszülők stb.)

amiket legjobban várok:

• felvételi
• diplomaosztó
• nyelvtanulás - talán a törököt is el tudom végre kezdeni rendesen
• a Reason-X első lemeze
• új zenekarok első koncertjei, meg esetleg régieké, amiken még nem voltam
• sok új hastáncos élmény

najó és akkor a szeretteim és magam érdekében teszek egy fogadalmat, hogy a múlt évhez képest a mostani jobb lehessek: többet fogok zenélni, elkezdek újra futni és jobban odafigyelek az udvarlókra! szóval megígérem, a hanyagságot a hátam mögé seprem!

az ELTE Oriental lélekben egyébként azt hiszem, mindig egyben marad. a fellépéseink felsorolásánál végigtúrtam a csoportunkat - képek, beszélgetések, videók, élmények - ahol sok mindent találtam. itt ez a kép, ami bemutat minket, pedig csak épp beálltunk egy fotóhoz. :DD öcsém, Balázs volt a fotós. nagyon köszi ezt a fenomenális képet kistestvérem! :D

na ezek vagyunk mi, ők a kis családom pesten..vagyis többnyire budán! :DD az alsó képet Zsufi szerkesztette. :D felbecsülhetetlen mindenkinek az arca. Ági pedig elbújt, de ott van!

hozzon Nektek is nagyon szuper, élményekben, sikerekben és boldogságban gazdag új évet 2016! álmodjatok nagyokat és kicsiket is, aztán pedig valósítsátok meg! pihenjetek és dolgozzatok, legyenek szép eredményeitek és színezzétek ki az életet.:)

nyaram röviden

ma táncon voltam. nos, történt utóbb egy ultrabrutálgáz dolog táncon, amiről beszélni sem tudok még normálisan, nem hogy leírni. akit nagyon érdekel, majd annak szívesen elmondom. így ma nem volt egyrészről öröm menni meg a bokám is kitörtem, másfelől viszont imádom ezeket a lányokat, semmiért nem adnám életem ezen részét. ők a boldogság nekem, nem egy jó jegy, nem egy papír, nem egy fiú, nem egy jó cucc, nem egy kiskutya vagy egy nyuszi..semmi nem múlja felül őket. (kiv. család ;)

amikor odaértem, az a kérdés ment épp körbe, kinek milyen volt a nyár, mit csinált. mivel rég nem írtam, ez most jó visszatérés lesz.
itt az összefoglalóm:

• diákmeló - hello Media Markt, Árkád! (és sok új munkatárs, Oli)
• balatoni hosszúhétvége Anyával, öcsémmel - Tihany, színház, eső, mókakacagás
• új autó
• Dávid
• fellépés Ráckevén
• fellépés a Nagyvásárcsarnokban (Indiai Napok)
• Nagyival a kertben, nagy táncolások a szép zöld fűben, sok locsolás
• látogatás Kkfélegyházán nagyszülőknél - Apát is sokat láttam
• nagyon szuper Egyedi Peti egyszálgitárkoncert - tévéfelvétellel
• búcsú Subikoncert
• osztálytalálkozó Környén Botinál - kevés ember, nagy öröm
• kutatás a KOKI-ban, új témavezetőm Barbi

Nagyjából ennyi történt. A KOKI-ról még írok, már rég tervezem.

Zimbardo és a hasonló gondolataink

éppen nyaralunk most, így van idő olvasni, beszélgetni és pihenni. ráadásul elég rég voltam a családdal - mamám és anyum - ezért nagyon jó végre. épp tegnapelőtt osztottam meg egy gondolatomat arról, hogy mi a baj az emberekkel, amely pedig nem más, mint hogy birkaként mennek egymás után sokszor, mielőtt még belegondolnának, hogy ők valójában mit/hogyan csinálnák. birkák! persze nem csak ez a baj velük, hanem például ahogy az Bori nem régi írásában is tökéletesen megállapított, a türelmetlenség. van talán még pár ilyen jelentős gond, amelyek viszont hatalmas bajokat okoznak, de mind nagyon alapvető vonásokból fakadnak.

később a fürdő után, ahol ezt a meglátásomat elmondtam, boltban jártunk és gondoltam mostmár beleolvasok a hvg extra pszichológia lapjába, mert csak a jövőt olvastam még és ez is jó [azt meg sajnos nem írják már], ráadásul most kifejezetten jó cikkeket írtak. volt köztük egy Zimbardo cikk – 81 éves szociálpszichológus bácsi – annak apropójából, hogy áprilisban Pesten járt. érdemes elolvasni, így befotóztam nektek:

a 6. kérdés, avagy 3. oldal 1. kérdés utáni válaszban említett csordaszellemnek való ellenállás a lényeg, amiről beszéltem. az ilyen embereknek saját útja van, saját gondolata mindenről. az egész világot maguk fedezik fel és sokszor hétköznapi hősök is. úgy vélem, ilyen többek között a mi Csongor Bálintkánk, Papp Szabink, Anthony Kiedis-ünk vagy ilyen volt Leonardo vagy Kurt Cobain. azt fedeztem fel egyébként, hogy sok barátom is ilyen hős és azt hiszem, szerencsére én is. mindig felveszem az elhullajtott szemetet, sokszor segítek időseknek a buszon stb. és ez utóbbihoz még annyit hozzáfűznék, hogy észrevételeim szerint a segítségre szoruló idős emberek is csak a "hétköznapi hősöktől" kérnek segítséget, mert ösztönösen érzik, hogy csak tőlük fognak kapni is. :)

bárki vagy is, ha ezt olvasod, gondolkodj el, kérlek!

szakdoga indul!

hát, eljött ez a nap is, amikor életem első szakdolgozati témája megszületik saját ötletből és beírnak a szakdolgozati témaajánló listára. [najó, ez mind nem ugyanazon a napon zajlott; utóbbi ma] nekem ez dicsőség, nagyon örülök neki, életem egyik legörömtelibb napja volt a mai!! :$ ^^




ooooootttt vagyoook! :DD