most minderre választ adhatok, mert szó nélkül ezt a 4 hónapot és a diákmunka által szerzett élményeket lehetetlen hagyni. exmunkahelyem pedig: MediaMarkt Árkád - csak hogy lehulljon a lepel erről a rejtélyről is.
volt itt sok jó, és néha elég kellemetlen élmények is, amelyek ritkábban voltak, de akkor nagyon rosszak. csinálok egy ilyen pro-kontrát, de előbb nézzük, hogy is kezdődött ez az egész.
történt 2015 július elején, hogy végre valahára kaptam normális, hosszú távú, elég béna fizetésű, de fix diákmunkát. szuper! nekem csak ez kellett! ezt el is mondtam rögtön az állásinterjún, be is vettek.
jött az első nap, majd a következő 5, így 2 hétig tartott a betanítás. mókás volt, bár nagyon oda kellett figyelni, s közben megismertem a leendő kollégákat is.
róluk külön szeretnék szólni, ezért most megszakítva a történéseket, lássuk. ők voltak, ők azok:
Edina:
a legelső akit megismertem, egyben az első tanítóm is volt itt. nagyon komoly és zárkózott, de becsülni való nő. egy igazi érdekesség volt ő és gyönyörű, okos kisfiai vannak.
Jenci:
örök kedvencem, az éneklős fiú és a mesterem! ő tanított meg itt a legtöbb dologra és mindent precízen, a helyén, érthetően, pörgősen elmagyarázott..ahogy kell! legügyesebb volt mind közül, én mondom! mindig azt énekelte nekem, hogy 'shake your body like a bellydancer' éééés ráadásul elénekelte csak nekem az utolsó héten az Afrikát a KFT-től. ezért nagyon imádlak, Jenci! <3 szavannáák, fekete nőők, o-óóó-o-Afrika!
Oli:
legkedvencebb kedvencem és a legjobb barátom innen. mindig megjegyezte félig szomorúan, ha csendesebb voltam, hogy miért nem beszélgetek vele - kétségtelen, vele beszélgettem a legtöbbet és a legtöbb témáról. sosem rejtette véka alá, mennyire tetszem neki. :) sokat drukkolok neki a szakdoga sikeréért, már a téma is szuper és ahhoz is, hogy elégedett legyen az élettel! mindig az én Szulejmánom leszel, Olivér!
Józsi:
a mi török férfink! jóképű, helyes, kedves, aranyos és a kedvencem az volt, amikor tapsolt és aerobikmozdulatokat megszégyenítve szólt: - a HETESKASSZA IS nyitva van! :D (imádlak)
Zoli:
"mindenki apukája szeretne lenni" - mondták többen. a csapat legerősebb tagja és legbölcsebb biztonsági őre. sokat utaztunk együtt a metrón és Olival mindig azon diskuráltak ki mennyit, hogyan gyúrt és az jó-e vagy mi lenne még jobb. tőle volt a legszebb a búcsú: olyan nagyon, szeretettel megölelt, mintha tényleg a jóságos nagypapám lenne. Zoli, egy kincs vagy!
Gábor:
akiről külön fejezetet lehetne írni. legudvaribb bolond biztiboy, aki bármilyen mélydepresszív hangulatból egy ugatással kilendít. mert igen, ugatott! :D és mindenki azt hitte, "egy kollega behozta a kutyáját?" - hát nem, ő maga az. :D máskor legfárasztóbb vicceivel szórakoztatott de néha romantikusan udvarolt is nekem és odajött és megfogta a kezem. :D bevallom: szeretlek, Gábor!
Luki:
csendes és legelmélkedőbb őrzőnk. mindig elmosolyodott, kedvesen köszönt és ő volt, aki átszellemülve megkérdezte megértően, ha valami baj volt. hatással volt rám!
Ricsi:
amikor elkéstem, mindig megígérte, hogy ma velem alszik...de a jelek szerint egyszer sem jött össze neki. azonkívül mindig megmondta a frankót, főleg, amikor eltűnt és meglett a belépőkártyám. ez az a határozottság, amit benne a legjobban kedveltem.
Timi:
igazából ő volt a legelső, akivel találkoztam, még az állásinterjúkor. a legfőbb főkasszásunk volt, tehát ő csinálta a beosztást. egy tündér! mindig megértette, ha nem értél rá, vagy valami gond volt, csak szólni kellett neki. amikor mérges lett, akkor viszont tudott nagyon goromba lenni, de tulajdonképpen mindig érthető volt. az én szememben erőssé, tisztelendővé tette ez a karakteresség!
Niki:
mindig jókedvű, mosolygós, szintén kicsit szigorú legfiatalabb főkasszásunk, nagyon édes, mindig érdeklődött, baráti volt vele a hangulat. csinos, kedves, szép lány. utolsó napomon és ő volt és nagyon sok szerencsét kívánt a jövőhöz, még egy puszit is kaptam. köszönöm, Niki! :)
Anna:
bájos, igazán aranyos és nagyon jólelkű harmadik főkasszásunk. legszigorúbb volt hármuk közül, de úgy néz ki, ez a munka megköveteli a véres precizitást. szólt mindig, ha valamit rosszul csináltunk, mire figyeljünk és mindig azonnal tájékoztatott mindenkit az új információkról. kiváló a munkája, szerintem le a kalappal előtte és a figyelmessége előtt! segítőkész volt mindig és aranyos!
Tina:
diáktársunk, komoly, határozott és karakán leány. egy amazon lakik benne, de ő pont ettől szép. néha nagyon vicces kedvében volt, olyankor szórakozás volt ránézni és mindig jó volt összemosolyogni. amikor Olivér megbántotta, tőlem kérdezte, hogy bunkó volt-e. örülök, hogy végül bocsánatot kért Tinától. mindig is a pontosságát kedveltem!
Betti:
kis helyes, aranyos, nagyon szép diáktársunk szintén. általában csendes volt, de azért a nonverbális jelek által fűződött valami halvány barátság közöttünk.
Vivi:
vele nevettem a legjobbakat. :D mindig elhangzott reggel: "-szia Viviii! -szia Emőke! -szia Luki! - szia Viviii!" :DD óvodapedagógus jelöltünk, mit is várhatnánk, mint egy tündöklő napsugarat és egy pompázó virágszálat. ő mindez! :) voltak vicces eseteink, volt, hogy kihoztam a backstageből ezt azt, pl nápolyit vagy egy tampont..azt hiszen jó barátságunk alakult ki. :DD nagyon várom a szakdogád, Vivi!
Edit:
helyes, kedélyes töris leányzó, Vivivel és velem egyetemben szintén az ELTE-s csapatot erősíti. mindig jókat lehetett vele beszélgetni és halk megjegyzései mindig mosolyra derítettek, főleg ha Olit rendszabályozta. :D haha!
Era:
kicsit megkeseredett nő, de jól megértettük egymást. Olivér és Jenci - életérzésükből fakadóan - elég nehezen tolerálták ezt a mélabúságot. viszonylag sokat találkoztam vele.
Vera:
az infópultban volt sokat, eléggé sokat, mert annyiszor találkoztunk, hogy most itt szerepel. csendes, néha igen ideges volt. nem volt érdemes felbosszantani.
a promós lányok:
csicsergő társaság, aranyosak és mindig volt valami kedves téma, amiről diskurálhattunk, ha épp szünetem volt. :D mókásak!
kertitörpe:
egy jelentéktelen biztonsági őr, aki alig volt nálunk, de addig is méltatlanul és ízléstelenül nyomult rám. azt hiszem vette az adást a szavaimból, nameg Olivér elküldte, hogy én már az övé vagyok. :DD (még jobban imádlak, Oli!)
ők voltak a főszerepben, a többiek már nem fértek a plakátra, főszereplőből is sok van!
rendezte: az élet.
jegyek: a bejáratnál ingyenes a belépés.
a betanítás után elérkezett az egyedüli munka. itt eleinte adódtak nehézségeim, aztán jöttek a hibák. emlékszem, egy néni mondta: "maga biztosan szerelmes, olyankor hibázik az ember sokat" :) haha! igaza volt! voltak nagy kellemetlenségek, egyszer még sírás is..rossz vonalkód, "hol a matrica?". "ez ennyibe kerül?", "bocsánat, vissza kell mennie" stb.
ebben az időszakban, volt, hogy elkezdtem elmélkedni ezen a mondaton és kérdésként tettem fel magamnak:
majd végül belejöttem és akkor már jó volt. :) szerettem a csapat tagja lenni és mindig elgondolkoztatott, amikor Józsi kérdezte: "-szeretsz itt lenni?"
megnyugtatlak szépséges türk barátom, igen! egy korszak volt az életemben, ez biztos. és majd meglátogatlak még Titeket. legkésőbb, amikor átadok a 3 kedvenc úrnak 1-1 papírost.
Borinak egyébként sejtem, tetszeni fog ez az írás, mert ő elmondása szerint régen pénztáros szeretett volna lenni. hogy milyen? amúgy nagyon szuper, menő dolog milliókat rakosgatni, de nagy felelősség is és az emberek meg gonoszak, lekezelőek és undormányosan önzőek, fennhéjázók tudnak lenni. a munka nagy részét pedig ez viszi el sajnos, hogy te velük kommunikálj, nem az, hogy számolj, ami egyébként a dolgod lenne. és akkor még otrombán és gátlástalanul meg is zavarnak a munkádban, de a te dolgod, hogy rendre intsd őket és végezd a dolgod. :) a rendet mindenki meg tudja tartani, max. nem akarja!
jöjjön a beígért pro-kontra:
és akkor még végül egyetlen mondat, a nagy TANULSÁG:
megtanultam, rájöttem, hogy egyáltalán nem kötődöm érzelmileg a pénzhez a mai átlagemberekkel ellentétben. köszönöm Istenem! amen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése