Zimbardo és a hasonló gondolataink

éppen nyaralunk most, így van idő olvasni, beszélgetni és pihenni. ráadásul elég rég voltam a családdal - mamám és anyum - ezért nagyon jó végre. épp tegnapelőtt osztottam meg egy gondolatomat arról, hogy mi a baj az emberekkel, amely pedig nem más, mint hogy birkaként mennek egymás után sokszor, mielőtt még belegondolnának, hogy ők valójában mit/hogyan csinálnák. birkák! persze nem csak ez a baj velük, hanem például ahogy az Bori nem régi írásában is tökéletesen megállapított, a türelmetlenség. van talán még pár ilyen jelentős gond, amelyek viszont hatalmas bajokat okoznak, de mind nagyon alapvető vonásokból fakadnak.

később a fürdő után, ahol ezt a meglátásomat elmondtam, boltban jártunk és gondoltam mostmár beleolvasok a hvg extra pszichológia lapjába, mert csak a jövőt olvastam még és ez is jó [azt meg sajnos nem írják már], ráadásul most kifejezetten jó cikkeket írtak. volt köztük egy Zimbardo cikk – 81 éves szociálpszichológus bácsi – annak apropójából, hogy áprilisban Pesten járt. érdemes elolvasni, így befotóztam nektek:

a 6. kérdés, avagy 3. oldal 1. kérdés utáni válaszban említett csordaszellemnek való ellenállás a lényeg, amiről beszéltem. az ilyen embereknek saját útja van, saját gondolata mindenről. az egész világot maguk fedezik fel és sokszor hétköznapi hősök is. úgy vélem, ilyen többek között a mi Csongor Bálintkánk, Papp Szabink, Anthony Kiedis-ünk vagy ilyen volt Leonardo vagy Kurt Cobain. azt fedeztem fel egyébként, hogy sok barátom is ilyen hős és azt hiszem, szerencsére én is. mindig felveszem az elhullajtott szemetet, sokszor segítek időseknek a buszon stb. és ez utóbbihoz még annyit hozzáfűznék, hogy észrevételeim szerint a segítségre szoruló idős emberek is csak a "hétköznapi hősöktől" kérnek segítséget, mert ösztönösen érzik, hogy csak tőlük fognak kapni is. :)

bárki vagy is, ha ezt olvasod, gondolkodj el, kérlek!