itt van, ami volt:
- kedden moha-zúzmó zh, és egyben a félév általam nyújtott legjobb teljesítménye eddig, de lesz ez még így se! ezenkívül asszem semmi izgi nem volt, egyedül Timi lelki állapota és kedve aggasztott még, ezért óvatosan is kezeltem a helyzetet. :$ nagyon megszerettem és elmondhatom, ő az egyetlen igazi barátom a szakon/évfolyamon, így nehezen viselem, ha bármi baja is van. teljesen eljött vele ez a "neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem" állapot!:)
- szerdán nehéz nap elé néztem, de a lusta és hanyag leszarom-és-magamra-húzom-a-takarót hozzáállás helyett szembenéztem mindennel és egész jól is jöttem ki a dolgokból. hozzá kell tenni persze, mondtam olyasféle baromságokat is egy Pelobates fuscus hátsó lábacskáit szemlélve pl., hogy úszóhólyaggal rendelkezik, miközben erősen az úszóhártyára gondoltam, de persze ez kit érdekel?! :DD végül jót röhögtem a beszámoló kellős közepén magamon, hát ez az én formám!:P szóval ezen a héten kezdtem végre igazán azt érezni újra, hogy kezemben az irányítás és önmagam vagyok. :) az is enyhített picit a nap dolgain, hogy rendszertanon a szokásos átlag 10 oldalas körmölés helyett most a Vándormadarak c. francia filmet néztük meg!^^ full of incredible loveliness!
- csütörtökön light-os napnak néztem elébe: orvos, aztán a koliszoba és fürdő kitakarítása. az utóbbi lassan már egy mangalicafarmra emlékeztetett a sáros lábnyomok és egyebek után. persze, hogy zavart már, így neki is láttam, s a végére csillogott minden, ahogy kell! asszem 20 percbe ha beletelt az egész. -.- hatalmas erőfeszítés tényleg, kb. mint egy szalámis zacskó felnyitása, de a többi lakó szerint mégsem. valószínűleg ugyanennek a felelősségteljes és felnőtt hozzáállásnak tudható be az is, hogy néhány órával később majdnem teljesen visszaállt a régi állapot kedves kis zuhanyzónkban. -.-" itt pedig úgy éreztem, legyilkolok vkit a felmosómmal, de végül írtam egy cetlit, amin a wc-nk imája szerepelt a tisztaságért!:P végül persze nem raktam ki, mert akkor bunkónak éreztem volna magam, pedig teljesen jogos lépésnek számított volna. hát én ilyen vagyok! [még a következő suvickolás után lehet kiragasztom..mert mégis!] ezek után az este nagy örömött hozott, miután a Cartman féle "kabbe gyíkok, én leléptem" feelinggel indultam el a Mester utcába. Borival, Botival és Petyával karöltve célba vettük a Coda-t. néztünk gitárt, láttunk ultraszexuál szőrös gitártartót, amire azóta sem akarom tudni, miért mondta Petya, hogy neki olyan kell. :DDD wahaha! volt még trendi piros minierősítő is és zöld meg rózsaszín tele, de ez már nekem is sok volt! :D végül megvettem öcsém ajándékát is, hisz 18. szülinap.:) gyenge poén a végére, hogy az ernie ball húrok rikító rózsaszín csomagolásban voltak, hát kösz szépen!:D
- na pénteken még volt egy másik ajándékom is, mert este a roxxy-ban subiék meg leander meg insane játszott. habár csak az előző kettőt hallottuk, ezen ott kellett lenni!:) tesómmal fel is kerekedtünk, meg ott még találkoztunk Nikivel és egy rakás ismerőssel, mert persze trébánya. egy élmény volt, mint az itteni suric koncertek mindig: jót fényképezkedtünk Bálinttal, idétlenkedett nekünk egy sort :P [a csodás kép oldalt prezentálva, persze magamat a cenzúra leple alá rejtettem]; az insane gitárosával ennél még jobbat dumcsiztunk, és be is kell látnom, ez a Kollár Gergő nagy jó arc!; Tominak pedig gratuláltam a babához, erre a szokásos szeretetteljes fülig érő vigyorával egy nagy köszivel viszonozta a dolgot^^. hát így történt ez! a nap ezt megelőző része uncsi és fáradtságos volt. illetve szerencsére végre találkoztam Nicivel és Larával, akiket már mióta nem láttam! szóval mostmár az ebből fakadó hiányérzet is kevésbé nyúz.:)
- a hétvége nyugisan telt éééés végre itthon!^^ Balázst megünnepeltük, degeszre ettük magunkat. így szombaton estefelé a véremben uralkodó hatalmas glükózkoncentráció mellett – és persze az ehhez társuló, anyukám ágyas pálinkájából származó alkoholkákkal – már nem voltam túl aktív, így csak a termszén kérdésekre kerestem meg a választ, illetve végre megnéztem a Super Size Me-t, aminek ha most hatalmas levonható konklúziójáról kifejteném a véleményem, ennek a bejegyzésnek soha nem lenne vége.:) így röviden csak annyit, hogy egy fantasztikus film, minden XXI. századi embernek látnia kéne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése