love, love, love...

pontosan így kezdődik az egyik legszebb Beatles szám, aminek a refrénje talán fokozottan igaz rám, mégis úgy érzem, nincs szükségem arra. ez bizony egy olyan firka lesz, amiben nem kertelek, mert ahhoz most egyáltalán semmi kedvem, hah! ;D


szóval már tnap meg tnap előtt is úgy voltam vele, hogy mivel lényeges percek teltek el, írnom kéne. azonban aki írogat kedvtelésből ezt-azt, tudja, hogy néha egyszerűen nem megy. ez van! ugyanolyan eset ez, ahogy ma nem mentem el cipőt venni, pedig igazából péntekig egész héten ezen pörögtem. az idő relatív nagyon. az előbb említett napom min. a sajátja 3x-osát kitette, mert azt a fáradtságot, amit este tapasztaltam, utoljára sztem végzős koromban éreztem.


a lényeg: új személy lépett az életembe, így itt egy új szereplő: Máté. :) azt hiszem, szeretni akar engem, egyszerűen hihetetlen! .. :$ :)


lehet, hogy örülök. még nem tudtam eldönteni, így néha kicsattanóan kacagok, néha meg sírok. nemtom mi a sz_r van velem, de nyilván a hormonoknak köszönhetem ezt. :D


végezetül itt a dal, ami most legjobban passzol, és aminek még sosem gondolkodtam a címén, most viszont felfigyeltem rá és deccrájt:

btw ma egész nap szépségesen sütött a nap, én pedig kettőnégy nosztalgiát tartottam, és végigröhögtem a napot, szóval jöjjön ez a jövő péntek és szánkrájszt, szánsháájn, subric, subsib, szubszkribE! ♥