"csak a maszkom él"

azt hiszem, mostanában kezdem sajnos elhanyagolni ezt a blogírás dolgot, és ennek persze okai is vannak. most is azért írok, mert lett egy kis holtidőm, mivel a félévben először elaludtam, és ezért hagynom ki a növrendszer gyakom. a felismerésem azonban helyénvaló, csak a rendszerességért is leírom majd, wáccáp.:)

• egyrészt csigáim születtek, immár majdnem 2 hete, pontosan március 11-én, hétfőn. Joey gondolt egyet, majd lepetézett vagy 90 kis tictacra emlékeztető tojást. :D azóta a minicsiguszok már kikeltek, sőt másznak is. alig várom, hogy az új gazdáikhoz kerülhessenek!:)
• a másik nyomós ok a tegnapi düreres, rhcp tribute-ös estéhez is köthető. nem szeretek és nem is akarok panaszkodni, nincs egyszerűen jó kedvem mostanában, mert sosem gondoltam, hogy abban az emberben kell csalódnom, akiben végül sikerült. ellenben azt hiszem, ez az időszak lassan le fog zárulni, és sikerül elkönyvelnem ezt a csalódást és elengedni ezt a régi barátságot. a mondás szerint "semmi sem tart örökké", amit nem tudok teljesen átérezni. sztem van olyan barátságom, ami ha nem is örökké, de élethosszig fog tartani, csupán azt bánom, hogy ez a bizonyos nem tartozik közéjük, holott sokáig azt gondoltam, igen. :( 'in time i want to be your best friend, eastside love is livin' on the westend'

talán a tegnap este helyett legjobb gimis barátnőmmel, Larával kellett volna találkoznom, aki egy sulis kirándulás kapcsán jött most kivételesen pestre fel. ellenben majd a tavaszi szünetben pótoljuk!:)
a dürerben tnap sok szomorú és elégedetlen fejet láttam sajnos, ez nem használt nekem, ellenben Dia barátnőm és Attila, a barátja igen jó társaságot nyújtottak, jókat kacagtunk. :D

ma pedig végre valahára hazajutok, és lesz ünneplés meg minden, hiszen a héten én vagyok a névnapos. ez mondjuk jelen állapotban engem sajnos hidegen hagy, viszont a családom nagyon hiányzik, így ideje már.