pocsék évvége

[nem szeretek panaszkodni, s nem is ez a célja az írásnak, viszont ez a "naplóm", ezért úgy érzem, le kell ezt jegyeznem ide magamnak, hogy emlékként éljen.]

várva vártam és nagyon készültem erre az utolsó 2 hétre az évből. vártam a karácsonyt és vártam, nagyon izgulva és örömmel egy utazást, amelynek a célja Miskolc lett volna. örömmel is fogtam neki mindennek: 19-én vizsgáztam még ökoból, ajándékok mind becsomagolva a bőröndben, s vártam a szombat reggeli hazaindulást. eddig szép és jó, igaz?

no de nézzük végül mi lett:

• Anya ügyeletes volt 24-én, így a szenteste már nem volt az igazi se neki, se nekünk. [vele 25-én pótolhattuk az egészet..] össze-vissza kavarás után végül Nagyimnál telt el, aki végig szomorú, ideges és zavart volt. ezt sem volt szívderítő nézni. :( 1 haszon: hosszú évek óta most Apukámmal is tölthettem ezt az estét.
• Şehzademtől - aki már ezt a megszólítást fel sem venné - azt kértem karácsonyra, amikor megkérdezte, mit szeretnék, hogy "vigyen el egy szép helyre, ami neki fontos". elviekben készült, s nagyon vártam az utazást. én is készültem Nagyi 1 liter ágyazott szilvapálinkájával és egy szépséges mézeskalács házikóval ajándékba, ha már 1,5 hétig náluk vakációzhatok. azonban a nagy megjátszott készülés helyett azt kaptam, hogy 25-étől a tervezett indulásomig csak könyörgések árán lehetett elérni a kegyes urat és a képembe vágta, hogy amúgy nem is hiányzok onnan. majd jött a vacilálás, hogy ő "nem szeretné, ha vége lenne", de "nem szeret", majd kilyukadt a bevalláshoz, miszerint csak azért szerette volna, hogy menjek, hogy hazaküldjön egy szakítás után. mindezt a 17-ei boldogságos búcsúzás után, amikor is ilyen szavakkal hagyott Pesten: "már alig várom, hogy gyere hozzánk". ez aztán a szeretet, nemde? hát nem biza.
  ezzel életem eddigi legpocsékabb karácsonyi ajándékát kaphattam meg attól a fiútól, akinek minden szeretetem őszintén adtam. csupán 2,5 napig zokogtam megállás nélkül, mire egy értelmes szót ki tudtam ejteni és lement végre egy kis falat, bármilyen gáz is ez egyesek szemében. s persze a nagy buzgalommal elvileg nekem szervezett meglepetés szilveszteri buliból sem lesz semmi, hiszen "nincs ott a helyem". csúnya dolog a hazugság. s most mégis ezt érzem:

ilyen lett végül a karácsonyfánk Anya horgolt hópelyheivel:

a mézeskalács házikók pedig, amiket készítettem, ilyenek: