sok kihagyás után újra írok. mint mindennek, ennek is van oka. mit csináltam mostanság?
tanultam -> jön a felvételi
lett 2 tanítványom: Ati kémiából és Szabi angolból
KOKI -> agyszeletelés, immunfestés gőzerővel
a rövid kitérő után pedig térjünk is rá a témára: örömterápia. :)
idén, vagyis 2016 elején kaptam ezt az ajándékot Lilitől. nem tudtam akkor még ki ő, egy csoportban olvastam a felhívását egy ingyenes tanfolyamra/programra, amit ő indít. igazból most sem ismerem olyan értelemben, hogy találkoztam volna vele. érdekes, amikor fizikai valójában nem ismerünk egy embert, nem láttuk, mégis megismerjük valamelyest és hozzátesz az életünkhöz egy lényeges darabot. :) (aztán fizikailag is megismerjük tán) így találtam meg Lilit is és a társamat, Szabit is. <3
szóval a tanfolyam az Örömterápia volt.
10 hét, 10 lecke, mindig hétfőn. :) a leckék mindig valamely pszichológiai feladatot adtak nekünk, és lényegében át kellett gondolnunk életünk céljait és azt, milyen a hozzáállásunk. és azt is, hogy esetleg egy másikfajta hozzáállással milyen eredményeket érhetünk el. :)
sokat tanultam! pl azt, hogy pozitívabban kell gondolkoznom, hogy mit is szeretek, és hogy a türelmetlenség a legnagyobb hibám. :) mindenkinek ajánlom az elvégzését!
az egész tanfolyamot nem mutathatom meg nektek, mert mégis csak szerzői jogok védik. könyvformában egyébként már kapható a dolog. ;)
tadaam, ilyen a borító:
de mégis szeretném leírni, mit tartalmazott. kb ilyen feladatok voltak benne, hogy készíts listát arról h mi jó az életedben most és mi rossz, meg olyan listát is, hogy mik a céljaid. ehhez pedig utána át kellett gondolni, mit kell tenni, hogy elérd az adott célt lépésről lépésre. volt olyan is, hogy ha megnyernéd a lottót mit tennnél. vagy olyan, hogy ha már csak 1 hónapod lenne hátra, mit tennél.
sok jó tanácsot kaptam:
hogyan engedjek el egy dolgot, ami bosszant/bánt vagy
hogyan gondolkodjak pozitívan,
hogyan értékeljem önmagam.
tanmesék is voltak benne, ezeket tök jó volt elolvasni. igazából nagyon élveztem az egészet, miközben tanultam is belőle. persze volt sok minden, amit már eddig is tudtam, de azóta megváltozott tényleg az életem, mert tudatosan figyelek dolgokra. pl hogy értékeljem magam, pozitívan álljak a dolgokhoz (vagy min. reálisan), hogy lépjek túl és mi az, amin már túl kell lépni (de nem feladni!), hogyan kezeljem magamban más sértegetéseit és ilyesmik.
példa a könyv tanulságai közül:
no, én ezzel gondoltam lezárni az évet, mert ez volt a legjobb dolog, ami idén történt velem. jobb lett a családi életem, találtam egy szuper társat, aki mindig mindenben támogat és segít nekem, könnyebben tanulok, jobb a mindennapi kedvem, jobban megy minden igazából így.
nagyon szépen köszönöm, Lili! ♥♥♥
ma estére pedig mindenkinek jó bulizást, ünnepeljétek meg az évet! :) én már nagyon várom 2017-et, mert ha minden jól megy, végre MSc hallgató leszek, a KOKI TDK-hallgatója és Pesten lakok a párommal és végre saját kis lakásom/lakásunk lesz. egy szóval megint több álmom teljesülhet, és már nagyon várom ezeket!
mostanában egyre több ruhát díszítek és varrni is nagyon szívesen megtanulnék, mert egészen élvezem ezt a dolgot annak ellenére, milyen pepecselős. sokan biztos eljutnának hamar arra a szintre, hogy földhözvágják az egészet egy "najóó, elég volt, csináljunk mást" gondolattal. magamat ismerve pedig, tudva, milyen rémesen türelmetlen vagyok sokszor ez felettébb meglepő, de jó is. talán ez majd fejleszt, mert egy nemrég végigvitt projektemből (Örömterápia) fény derült rá, hogy ez az egyik legnagyobb hibám. (persze kitartó tudok lenni, de nem mindegy, mi a tét)
arra gondoltam, összeszedem az eddigi munkáimat és megmutatom, illetve megőrzöm magamnak az emléket, hogy miket is alkottam az elmúlt időben. pl. ide tartozik az első hastáncszólós fellépőruhám, amit a 2015-ös Gyöngyösi Versenyen viseltem és egy ezer éve kinőtt(nek hitt?) melltartót használtam fel, vagy például az a szoknya, amit most készítek. tulajdonképpen most ennek kapcsán merült fel, hogy megírom ezt.
hastáncos melltartók és övek:
2015 nyár - Gyöngyösi Verseny
III. Keleti Mese (2015) - szóló ruha:
új szoknyám:
egyébként úgy február táján, amikor elkezdődött ez a tánccsapatunkban sokaknak hatalmas kérdőjellel megbélyegzett félév, akkor Barbi felvetette, hogy ő elkezd egy varró tanfolyamot. na, egyből megjött a kedvem nekem is, hogy menjek vele. ekkor nagyban elkezdtem kutatni az OKJ-k után, mert hogy az első kettő ingyenes, de aztán rájöttem, hogy ez kicsit bonyolultabb és hagytam az egészet. megvilágosodtam, hogy biológus vagyok, egy kutatócsoport tagja és spanyolul is tudok, ezért kéne már egy nyelvvizsga, amihez viszont még kevés vagyok, de menni fog ha belehúzok. viszont egy pillanat alatt meg tudta hozni a kedvem Barbi, ez elgondolkodtató.
amúgy az egyik nagyim varrónőként is dolgozott és külön varrós szobája van, imádtam oda bemenni kislányként. lehet tőle örököltem ezt a tehetséget vagy pozitív adottságot. köszi Nagyi! :) <3
erről jut eszembe, nagynénémtől (Nagyim húgától), Zsókától diplomaosztós ajándékként egy foltvarrásos kis nesszeszert kaptam, szóval el kell mondanom, tőlük örökölhettem egy kis tehetséget és ők nagyon-nagyon ügyesek. íme:
KÉP Anya azt mondta, másik nagyimnál elkezd megtanítani a Singer gépen varrni, mert igen, nekünk még ilyen is van. azt hiszem, még Dédimamámé volt. :) kész megtiszteltetés, hogy majd tanulhatok rajta és mindig őrá fog emlékeztetni, mert én már csak kevés időt tölthettem vele, de nagyon szerettem és emlékszem rá, milyen remek asszony volt. :) <3 (szegény öcsém már nem is ismerte meg)
nagyrészt egyébként, mint láttátok hastánc ruhák voltak itt, de hát ennek kapcsán kellett igazán művészkedve elkezdenem varrni. most a lukas zoknikat és egyebeket ide nem tölteném fel. xD gondolom megértitek. persze ha valakit nagyon érdekel, átjöhet megnézni. :DDDD
azért még kiegészítem a sort pár hímzett cuccal, mert nekem a keresztszemes az abszolút kedvencem, gyerekként Anya ezt szerettette meg velem totálisan. abból jóval több cuccom van, aminek most csak töredékét tudom szerintem itt megmutatni. (táskák, párnák, képek, asztaldíszek, törölközők, még Bori & Boti esküvőjére is saját kézzel készített névre szóló törölközőket gyártottam)
sokszor így van ez ;) ahhoz hogy valami jó legyen úgy igazán, előtte rossznak is kell lenni. "nevetni az tud csak igazán, aki már eleget sírt" /Junkies - Mese/ hát igen, Jin és Jang.
velem is így van ez mindig, és nemrég volt egy váltás adott szempontból rosszról jóra. a szempont pedig nem más, mint a Budapesten lakás és a magány érzése, ami egy idő után számomra vele jött. mivel elég rég írtam és ez a legnagyobb történés most az életemben, meg rendeződött pár dolog és most végre ráérek, újra írok. juhú! ^^
szóval ez a történet már június végén kezdődött lényegében, amikor is 5 éve laktam már Pesten és 4 teljes éve a KCSSK-ban, amit imádtam, úgyhogy nyáron sem költöztem haza egyszer sem. de mindennek eljön egyszer a vége és hát hiába imádunk egy helyet, ha a közvetlen közelünkben élő emberek csak bajt és bosszúságot hoznak a fejünkre. (erről részletesebben lent)
tehát a lényeg, hogy június 30-án hazaköltöztem Oroszlányra.
ezzel együtt pedig kiköltöztem (végérvényesen, mint a felvételi eredményből ez kiderült) a KCS-ból, ami egy szép korszak végét jelenti és mindig hiányozni fog, ezért itt emlékezek meg a koliról és az ott töltött 4 évről, a lakótársakról és mindennel, ami a koliélettel járt.
KCSSK kolilife
(2012 szeptember - 2016 június)
lakótársaim:
itt térek ki részletesebben arra ki milyen volt, mit adott vagy vett el tőlem. nálunk speckó volt a szoba olyan szempontból, hogy 1 szobatársam volt csak, de 3 lakótársam, mert 2 szobás + fürdős egységeinkben ketten laktunk az egyik szobában és ketten voltak a másikban, a fürdő pedig középen közös hely volt. mondhatni buli, mert mindenki rányitott egyszer kb a másikra, sosem tudtuk, ki csinált oltári mocskot és azt is nehéz volt követni, ki takarít és ki nem és miért nem. á, szóval folyamatos konfliktusforrás volt ez a szobakialakítás. csak gratulálni tudok a készítőknek. -.- amúgy persze, kényelmes, hogy közel a fürdő, de ez szociálisan nagy bukta volt.
szóval akkor sorban olvashatjátok a lakótársaimat, mind a szobatársakat (sárga), mind a lakóegységtársakat (narancs).
Maya (2012 szeptember - 2014 január) - azt hiszem, vele laktam legtovább (1,5 év) és eleinte tök jól indult a viszonyunk, egészen baráti lett úgy egy év után, ám ugyanezzel párhuzamban növekedett a negatív dolgok listája is. lopás, hazudozás, titkolózás, szemétkedés, megalázás. csak hogy röviden említsek párat. most nem is részletezném, mik történtek pontosan, majd ha érdekel valakit, személyesen kérdezzen. a cérna szerencsére akkor szakadt el, amikor Bálint is velem volt szerencsémre. ő csillapított le, mert az egyetlen szobatársam volt, akivel ordítottam és közöltem vele, hogy el fog tűnni innen. végül magától ment. csúf vége lett.
Kami (2012 szeptember - 2014 június) - nagyon aranyos lakótárs volt, imádtam! :) bájos kedves, és ahogy ismertem, mindenkivel ilyen volt. elég jól meg lehetett beszélni vele a takarítással és egyéb fürdővel kapcsolatos dolgokat. :) Zsoltit is tök bírtam, a barátját, aki egyébként szintén a 8.-on lakott, de sokszor a szomszéd szobában volt, ezért vele is rendszeresen taliztunk. Kami végül Erasmusra ment, ezért költözött ki, amit nagyon sajnáltam, főleg akkor, amikor megérkezett a rémes utódja.
Oci (2012 szeptember - 2016 május) - eredetileg az ő szobatársa lettem volna és akkor szerintem egészen a kiköltözésig nem is lett volna gond, bár ez esetben meg sok embert nem ismertem volna meg és kár lett volna értük. voltak mindig súrlódásaink, de ő volt a legjobb lakóegységtárs a szomszédos A836-ból, mert bármi volt, vele mindig meg lehetett beszélni és valami kompromisszumra jutni. végül Vera zavarta őt el, aki nem a szívem csücske. (lent róla is írok) csúnyán összevesztek, nagyon sajnálom, hogy elköltöztél, Oci! :(
Barbi (2014 március - 2014 június) - egyetlen TÁTK-s szobatársam volt, akivel nagyon jól megvoltunk és összeillett a személyiségünk. mindig pörgött, vigyorgott, nevetgélt, brácsázott és szerencsére ő tanult is! jól kijöttünk, megértettük és toleráltuk egymás tanulási igényeit. :) keresztfélévre vették fel és sajna nyáron ki is költözött, így csak egy fél évig laktunk együtt. azóta egyszer-kétszer taliztunk és remélem még fogunk! ^^
Kinga (2014 szeptember - 2015 június) - bájos szobatársam, az első TTK-s, akivel laktam. :) egy egész évig voltunk együtt az A835-ben, és nagyon szerettem vele lakni, mert jól kijöttünk és mindig nagyon aranyos volt. ő teljesen más személyiség volt Barbi után. amennyit pörgött és ugrált Barbi, annyira volt nyugodt és kiegyensúlyozott Kinga. igazából nyugalmat sugárzott 120%-ig vele a szoba, király volt. :) sajna egyszer megharagudott rám, mert a zárban hagytam a kulcsot, majd elmentem zuhizni és szegényt totál kizártam. :'( bocsánat innen is, Kinga! aztán következő évben a szaktársával költöztek egy szobába, mert mindig vele tanult, de szerencsére a koliban maradt, így többször találkoztunk és beszélgettünk, hol tart a másik az életben. illetve neten is tartjuk a kapcsolatot! :)
Vera (2014 szeptember - napjainkig) - komolyan mondom, bár sosem jött volna. a szobatársa és minden létező lakótársa életét beárnyékolta. koszos, flegma, bunkó, véletlenül sem képes az együttműködésre és folyton akadályozza az embert. egyszer áthívtam a szobánkba (ez már mostanában, 2016 március-április táján volt), hogy megbeszéljük a dolgokat és megértse, takarítani kell a fürdőben meg hogy ezt a feladatot mi felosztjuk és neki is be kéne kapcsolódni. az egészből annyi jött ki, hogy még ő sértegetett, hogy ha nem tudok alkalmazkodni, költözzek ki. :'DD biztos Oci is azért költözött el 4 év után a szobájából, mert nem bírt alkalmazkodni egy ekkora tahóhoz. örökké haragudni fogok, hogy elüldözte Ocit! sőt, a kiköltözésem előtt úgy voltam vele, hogy ha az ELTE-n folytatom, akkor én biztos másik szobába költözöm, pedig nagyon szerettem a szobám, mert tuti volt a kilátás és jól berendezkedtem. egy szóval katasztrófa volt a csaj, őszintén bízom benne, utoljára találkoztunk, amikor kiköltöztem.
Eszti (2015 szeptember - 2016 január) - az ő beköltözése érdekes volt, mert igazából újabb Kinga lett volna a szobatársam, aki Debrecenből érkezett mesterre tanulni, de aztán sikerült összeköltöznie a B-ben a többi debreceni barátjával, és Eszterrel cserélt helyet. :) ő is nagyon aranyos volt és tök szuper meglepetés is, mert őt már ismertem! :) lakott a koleszban előzőleg, ráadásul az egyik volt szaktársam barátnője! ^^ nagyon örültem, hogy ő jött! vele is remekül megvoltunk és sokat segítettünk egymásnak (szakdogaírás, kulcs kölcsönadása stb.) :) egyetlen ismerősöm, aki oroszul nem csak hogy beszél, de remekül tolmácsol. ;D annak is örültem amúgy, hogy előző szobatársakhoz képest ő egykorú volt velem. ráadásul egyszerre diplomáztunk, így ő is teljesen megértette, ha sokat kellett tanulnom.
Berni (2016 január - 2016 június) - utolsó szobatársam, akivel igazi barátok lettünk (a 4 év korkülönbség ellenére) és buliztunk is. nem nagyon jártam le a kolibulikba amúgy, de vele és a srácokkal (Tomi, Sebi, titeket sem felejtelek el soha :DD) néha igen. nagyon megszerettem, szóval a mai napig tartjuk a kapcsolatot neten és tervezzük a talit. ő is TTK-s, szóval sokat magoltunk mindketten a kis szobánkban. :D aztán mindketten kiköltöztünk.
szóval tulajdonképpen így legnagyobb bajom Verával volt, aki kb pokollá tette az életünket így tavasz körül már. és semmilyen szinten nem volt hajlandó megbeszélni a dolgot, az alkalmazkodása minimális volt. miatta végképp elment a kedvem Pesttől és mindig alig vártam, hogy hazamenjek. a másik fő ok, amiért már nagyon rosszul éreztem Pesten magam, az a magány volt. fura ezt mondani, mert sokan voltunk a koliban, de én sokszor akkor is így éreztem magam. :/ lehet hogy igazából a család hiánya keltette ezt az érzetet bennem. :/
no de nézzük, mi volt még a KCS-ban.
kilátás:
szóval az A835-ben laktam, jó magasan és a kilátás emiatt valami nagyon pazar volt! főleg, hogy mi a belváros felé néző oldalon voltunk, nem a Gazdagrétin. ráadásul a pályára is ráláttunk, ami sokszor jól jött, nameg télen a hóba mindig üzeneteket írtak az emberek. :DDD az aug. 20-ai tűzijátékot is királyul lehetett látni. ;)
ilyeneket láttunk onnan:
nagyon király volt, még a KOKI-t is láttam onnan. mindig találgattam, a két magas közül melyik a NET és melyik a Sch. :D de aztán rájöttem, nem volt nehéz. imádtam! hiányozni fog ez!
úton a suliba meg ugye az M1-M7 felhajtó felett kellett átsétálnunk a buszmeghez, ami szintén hangulatos volt. sokan is fotóztak ott mindig. ilyen volt:
kolicsoport:
van a Facebook-on kolicsoportunk is, ahol mindenki megoszthatja ügyes-bajos dolgait, vagy kérhet, felajánlhat dolgokat, a kolis klubok pedig a különböző programjaikat hírdethetik. tök hasznos dolog volt és néha vicces is. fő témák: takarítók jogos lehordása, mosókonyha és mosással kapcsolatos kínok, bérleteladás és kölcsönkérés, kajakérés és felajánlás, felesleges cuccok eladása, fontos kolis dolgok (kiköltözés, beköltözés, kolibulik). úgy döntöttem egy idő után, gyűjteni fogom a gyöngyszemeket, szóval itt van pár:
hát, ilyenek történtek a mi "kis" 1300 fős közösségünkben. :D néha nagyon szórakoztató volt ezt a csoportot olvasni, máskor hasznos. egyébként a koliban itt-ott fellelhető plakátokat és kis cetliket is nagyon csíptem. például egy Dokk-os buli:
ami még nagyon poén volt számomra mindig is, az a koliwifin kívüli wifik. :DDD és azok nevei. csak hogy Ti is értsétek, ezt meg is örökítettem:
kb milliószor röhögtem a Szexi Mosomedvén. :DDD kb minden nap.
volt egy olyasmi is, hogy 'halljukhogyszexeltekaszomszedban'. xD
szóval voltak itt vicces dolgok minden nap. :D
kolis rendezvények:
mindig is szerettem, hogy egy nagy koliba költöztem be, ahol vannak hagyományos rendezvények és újak is. hagyományosak: Kultúr7 (őszi és tavaszi), ShowHajtás, BN - Budaörsi Napok. Ezekből a Kultúr7 volt a kedvencem, mert sok érdekes előadás volt és jöttek tánciskolák meg az egyetemi néptáncosok. amúgy mi is felléptünk az ELTE Orientallal. a BN is király volt, azon is felléptünk. plusz ott koncertek meg buli volt. az idein volt Fish!is :DDD jee!
egyébként meg ez egy vetélkedő is volt egyben a kolis klubok között, olyna volt mint egy kampányhét, szóval imádtam! ilyenkor teljesen átalakult a koli:
sokminden történt itt velem, nagyon szerettem a KCS-s életet. :) ha valakinek meghoztam a kedvét, akkor jelentkezzen a koliba! :) biztos nem fog unatkozni és jó lesz!
na, végre eljött az idő, hogy mostmár aztán tényleg, de tényleg írjak erről.
másfél éve vagyok itt.
ez van, most éreztem úgy, hogy végre írok is, mert igazából eddig egyetlen TDK-s megnyilvánulásom volt (II. Liftbeszéd, 2016, ELTE), de semmi komolyabb tevékenység versenyeket tekintve. amúgy a Liftbeszéden a tapasztalaton és a zsűri tök jófejsége/kedvessége mellett kaptam egy nagyon klassz cuccot (heti tervező, itt a félévem eddigi legjobb hete látható):
a szakmai oldal már más, asszem ott kicsit több az eredményem, egyébként ez a lényeg, mert később azért lehet jól fog mutatni, hogy úgymond BSc alatt publikáltam az első tudományos dolgomat, ami egy plakát volt az IBRO-n. nekem ez akkor, amikor megtudtam, hogy benne a nevem, nagyon sokat jelentett és valami hatalmas felemelő és megtisztelő érzést nyújtott. 2 napba telt, mire tényleg elhittem. [aztán majd kiderül mi mennyit jelentett igazából. :)]
meg azért nem semmi érzés olyan emberekkel egy asztalnál ülni és megtárgyalni az eddigi fejleményeket, eredményeket és hogy mivel folytassuk, ami majd a feladatom lesz, akik már sok sikeres projektet véghezvittek és a szememben "nagyok". befutott, eredményes kutatók, akik hetente külföldre utaznak, meg akikről a nagy magyar újságok írnak.
talán egy nap majd én is örömet okozhatok a családomnak, hogy rólam is olvasnak egy cikkben, de az az igazság, hogy az ELTE biosz BSc-re rám is nyomott azért egyet de hát miért is maradtam volna ki ugye. szóval kicsit kiábrándult vagyok, az az igazság és nem sok örömöm van az elmúlt néhány hónapban.
de azért a labor jó, meg most talán ha ezt is megírtam, újra meglátom, mennyi örömöm volt már itt és mennyi szép dolgot csináltam. és egyáltalán, hogy a részese lehetek ennek az egésznek, mint pár más szuper dolognak is még (tánc, EO, KCSSK). ez is egy ajándék az életemtől. becsülöm!
egy montázsban nagggggyon apró töredékét összeraktam annak, mennyi szép dolgot csináltam és mikkel foglalkozok. ilyen szép dolgokat csinálok:
mikrotommal szeletelek,
vigyázok a szárazjéggel,
ki-bepakolom a plate-eket a fagyóból,
felszenvedem nagy nehezen a műtőskesztyűt,
immunfestek és pipettázok,
0-ás ecsettel szórakozok,
felvakarom a szeleteket tárgylemezre,
jó büdös ragasztóval fedek,
mikroszkóppal rontom a szemem,
Zeiss mikroszkópban nézem a szépséges agyszövetet
(fluorlámpát kapcsolom be elsőnek),
fotózok gyönyörűségeseket,
számolom a microgliát,
excelben pötyögök a statisztikán,
szignifikáns eredményből grafikont szerkesztek,
jegyzőkönyvet írok,
mindig elpakolok magam után
(2,5x-es obj, ZERO magasság!!)
ha ez egy vers akarna lenni, már értitek, miért választottam mindig is a természettudományokat. szóval ilyesmikkel foglalkozok ott és most hogy így végigvettem, ma először mosolygok elégedetten. :) tényleg szeretem ezt csinálni, és amikor erre rájövök, mindig belémhasít végül is, hogy jó helyen vagyok, nekem ezt kell csinálnom.♥♥♥
rengeteget kell még tanulnom, az már biztos, de már igazából eddig is nagyon sok mindent tanultam a neuroimmun csoporttól. hálásan köszönöm Nektek♥: Barbi, Rebi, Kati, Niki, Betti, Ádám + Áron, Eszter, Kornél a viselkedésesektől és mindenki, aki segített valaha!! :) nekem vannak a legkiválóbb és legfantasztikusabb tanáraim, akik aranyosak és figyelmesek mindig. örülök, hogy megismertem a többieket is. a velem egyszerre TDK-zóknak és tanulóknak (Kata, Nándi, Eszter, Kriszti) főleg. Az is szuper, amikor szaktársakat látok viszont, akikkel már ezer éve elszakadt az utunk, mert vagy ő vagy én tanultunk gyorsabban.
legközelebb szeptemberben jelentkezhetek versenyre a munkámmal. az ELTE-n tervezek indulni, ha már oda jártam és oda járok szeptembertől újra. csak az almamater! bízom benne, addigra sikerül egy ütős kis előadást meg előtte absztraktot összerakni és azt is, hogy addigra kipihenem magam tetőtől talpig, mert most hazaköltözök.
talán utoljára az első hastánc versenyemen éreztem ennyire felszabadultan magam, miután már túl voltunk a szereplésen. néha annyira belefeledkeztem a zenébe meg a látványba és az érzésekbe, amiket megjelenített, hogy csak bambultam és fáziskéséssel tapsoltam. :D 1-2 szám nagyon ilyen volt. egyébként erre a belemerülés hatásra nagyban rátettek a háttérben nagy vásznon vetített videók.
sok esetben nem szeretek igazán kiemelni "-leg"-eket, de ha nagyon választani kéne, ez most dobogós lenne az összes koncert közül, amin életemben jártam. nehéz tényleg összevetni az olyan subikkal, ahol kiugráltam magam meg összenéztem a barátokkal (s néha csak leendő barátokkal), akik teljesen ugyanazt gondolták és érezték át minden egyes koncerten, ezért nem is fogom.
először amikor meghallgattam a Hand Cannot Erase-t, én őszintén azt gondoltam, hogy el fogok aludni a koncert egyik-másik dalán, max. a pár hete húzódó gyomorbántalmam tart ébren. aztán máshogy lett és kifejezetten élveztem. zúzós és csendes-lassú részek folyamatosan váltottál egymást és pont ezt a változatosságot szerettem mindig is a zenéjében. a RaM Colosseum pedig nagyon jó választás volt ennek a muzsikának, mert tényleg ilyen filmzene-színházi komolyzene kategóriába tudnám besorolni.
pajtásaimnak is nagyon tetszett természetesen, ok ráadásul sokkal jobban ismerték és régebb óta figyelemmel követték Stevent, mint én.
nagyon jópofa egyébként ez az ember, imádom a személyiségét. :) mezítláb volt és a pólóján szinte végig röhögtem. igen egyszerű sima fekete cuccban volt. póló + farmer, pasi mit variáljon ugye. de azért a pólón volt egy kis extra: vízszintesen egy fényes fekete szigszalaghoz hasonlító csík, ami alatt egy '(awkward silence)' feliratot láttunk. :D hát ez nekem annyira tetszett, lehet le is koppintom egyszer. akkor lesz egy pólóm, amiről majd mindig erre fogok emlékezni és arra, hogy ebben a számomra elég beteges és szürke időszakban volt egy színfolt is. :) ❤
[utóbbiról most nem írnék, lelkileg is rosszul érint. a lényeg, hogy 3. hete járkálok orvoshoz folyvást és fogalmam sincs, mikor lesz már ennek vége. can't wait!]
ja, azon meg az első néhány szám alatt erősen gondolkoztam, hogy a basszeros most végül is egy csúnyább nő, vagy férfi? :D elnézést! a haja tejszőke volt, nagyon szép és hullámos, a válla keskeny és olyan magas vékony alkata. de nagy izmok, férfias arc és dudor a farmerján. :DDDDD aztán Steven mindig beszélt egy kicsit a számok között - ami egyébként nekem közvetlenné és barátságossá tette a hangulatot, nagyon kedves volt ez is - és bemutatta a csapatot. a férfi emberünket, mint kiderült, pedig Nicknek hívják és Nicky a beceneve. :DD itt már tényleg röhögtem.
a koncert egyébként, mint a setlist-en is látjátok 2 részes volt, ami elég szokatlan nekem, ha koncertre gondolok, de kellett az a 15 perc szusszanás nekik és nekünk is. ugyanis az első rész 75 perces volt, utána f10-kor visszaültünk és újabb ~80-90 perc fülsimogatás következett. nekem ez a 2. rész aranyozta be egyébként az egész estét és életem ezen időszakát. itt az új albumon túllendülve a régebbi számok kerültek elő, néhány Porcupine Tree szám is. igazából én az ő számaikat szeretem nagyon, a szólókarrierjét annyira nem követtem figyelemmel és a csapatot is ezért nem ismertem. a legnagyobb élmény az volt, hogy a kedvencem, a Sleep Togetherelhangzott. [mondjuk kár, hogy a hegedű csak gépről ment. remélem lesz videó a lehulló lepelről] előtte még volt az Open Car, utána meg együtt énekeltük Steven kedvencét, a Sound of Muzak-ot. [remélem, a közös éneklésről is lesz videjó] előbbinek már csak azért is örültem, mert aktuálisan aggasztó dolgaimat most kiénekelhettem magamból: 'being with you is hell. hair blow in an open car..'
ja egy számról külön kell beszélnem. ez pedig a Index. nekem a leghatásosabb volt, de majdnem elsírtam magam rajta, mert nagyon rossz emlékeket idézett fel. az elmúlt egy évben vesztettem el mindkét nagypapámat. mindkettőjük utolsó szenvedését láttam. ezért a csonkolt meg csontsovány és élettelen testek látványa most különösen terrorizál. egyébként a csettintgetős kezdés nagyon ötletes volt, ott még igen tetszett és izgatottan vártam, mi sül majd ki belőle. (katt a linkre, hogy értsd)
az pedig a szememben igazán nagy emberré teszi ezt a zenészt, hogy egy Prince számot is előadott megemlékezve és tisztelve kedvencét, aki eltávozott. kifejezetten aranyos volt, ahogy izgult, sikerül-e jól előadni a számot. persze nagyon jól sikerült. R.I.P. Prince!
a Lazarust pedig David Bowie emlékére játszotta, mielőtt elfelejteném. R.I.P. David!
ah, sosem felejtem el, amikor gimiskoromban felcsendült ez a 4 legendás akkord a Viván és megjelent Krisztián idétlen feje. :DDD haaaal! :D fiiiiiiiish!
anno azt hittem, az lesz a csúcspont velük, amikor megnyertem tőlük azt a jegyet a hajóra. de nem! merthogy most, egy hét múlva jönnek a kolimba!! :D házhoz jönnek a halacskááák! :DDDD
húúúhh, kell még pár perc, hogy magamhoz térjek, de addig is nagyon-nagyon örülök és mámorban úszok, ők meg majd vízben :DDD
most egy teljesen indokolatlan bejegyzésben összegyűjtöm a jelenleg meglévő szempillaspiráljaimat. még úgy februárban döntöttem el, hogy mindegyikkel csinálok egy-egy montázst, ahol mindegyik 3 ugyanolyan képből áll majd össze: 1 - a szememről, 2 - a keféjéről és 3 - a becsukott kenceficéről.
az összes az Avontól van, nem is emlékszem, hogy valaha vettem volna máshol spirált. no íme, ők azok:
balról jobbra:
Luxe - ásványi - fekete
superShock Brights - kék
superShock Brights - lila
superShock - fekete
Magnify - fekete
Infinitize - fekete
ColorTrend - violet
ColorTrend Shimmer Tips - átlátszó ezüsttel
na és akkor az eredmény pedig így festett (szó szerint):
na, ezek lettek volna azok. ha valakit még érdekelne valami, melyik mennyire jól használható, melyiket mikorra érdemes, vagy bármi, vagy be akarja szerezni, nyugodtan keressen, segítek! :) főleg a lányokra gondoltam. :DP nyáron a hastánccsapatomat egész jól elláttam hasonló kencékkel. ja és nagy sikerem, hogy Noéminek, akinek alig látszódnak az eredeti szempillái, valami eszméletlen hosszúakat varázsoltunk az Infinitize-zal.
legkedvencebbnek a superShock Brights kéket nevezném meg, mert ez valami eszméletlen szép színes és látszik! kék szemhéjhoz a legmenőbb. téli napokra vagy fellépésre a lila ruhához nagyon király! :)
nos, ezen gondolkodtam a napokban lassan fél éve, hogy miért is lettem én biológus.
vajon miért jöttem ide?
vajon mi minden hajtott erre?
miért nem hagytam itt és adtam fel mint sok társam?
vajon miért élvezem minden egyes percét, még ha küzdeni és szenvedni is kell?
nagyon sok dolog jutott eszembe életem apró részleteiből, akár gyerekkoromból, lázadó-kibírhatatlan idegesítő tini időszakomból stb. ilyenek:
amikor anyával/apával a "Csodálatos állatvilág"lapokat rendezgettük, és élvezettel néztem az aranyosabbnál aranyosabb gömbőc állatokat meg a fura kriécsöröket.
meg amikor ugyanezeket a kártyákat nagy izgalommal vártam, mikor hozza már a posta..de mikor ér mááár ideee?
a gilisztaszedés meg a csigák figyelése a kertben..meg minden kis növényé:D
aztán jött a suli, elsőtől angol-matek emelten. legalább a nyelvvizsgával nem volt gondom:P [ezen kívül ez nem sokban segített hozzá, mert dögunalom volt számomra a környezetvédelem óra. felsőben megszerettem a biosz-kémia-fizika triót is, de a legjobb még mindig a matek volt.]
a tárgyak között nem tudtam dönteni, így a tatai EJG természettudományos osztályába jelentkeztem -> és itt az első áldozás: elvesztettem az összes addigi osztálytársam. helyette lett 38 új.
Tata: na itt ért a legtöbb hatás. a természetvédelmi terület szépsége, a fajgazdagság, a Ramsari-egyezmény egyik fontos részén töltöttem életem 4 velős évét. vadludak, Kálvária-domb, Öreg-tó és a mocsár, Fényes, tavak tömkelege, erdei séták bioszfakton, erdei futások tesin. [visszatekintve már mérhetetlenül hálás vagyok Maráz t.úrnak, hogy ő volt az egyetlen, aki erre futtatott és nem a betonon a kajakházig]
a táj mellett remek oktatást is kaptam és ennek köszönhetően felvettek +60 ponttal az ELTE TTK BSc biológia szakára. persze a felvételi nem volt zavartalan, de mégis kicsattanó örömmel fogadtam, mert amikor ítéletre kerültünk, már ezt akartam!
felvételi: orvosira ösztönöztek, így 1. SOTE ÁJK, 2. SOTE FOK, 3. SOTE GYOK lett a sorrendem, mert én magam sem tudtam mi a fene legyen, de ez az orvososdi tetszett és nem is láttam nagyon más példát. ezt ismertem, ezt írtam be. najó, a SOTE vonzott, de rájöttem utána, ez nekem nagyon nem való. hogy fogom én ezt megcsinálni? hogy fogom ezt a munkát ellátni? kész kárhozatnak éreztem egy idő után. így amikor a kémia írásbelimet a rossz időelosztással telibe elbaltáztam egyszerre éreztem irdatlan égést/kudarcot és hatalmas megnyugvást. már tudtam, ebből a 4. hely lesz a győztes, welcome in Eötvös Loránd University! [már nem is aggódtam, amikor biosz szóbelin az egyik tétel full ismeretlen anyagot takart]
s bár remek tanáraim voltak a gimiben, akiknek nagyon hálás vagyok és mindig melengető örömmel gondolok rájuk vissza, de egy dolgot nehezen bocsátottam meg. azt, amikor ofőm alias Kacsa azt kérte és verte a lelkemre, hogy tanárszakra menjek. komolyan megtántorított, de nem estem el. talpon maradtam és kutató lettem! csak azért tudok megbocsátani neki, mert ő azt hitte, nekem attól jobb lenne. [de csak rossz lett volna. így az lehetek, aki boldogan végzi a dolgát! fura, de 7.-es koromban amikor Jucival sokat beszéltünk erről, én azt mondtam úgy 5 másik között, hogy mikrobiológus szeretnék lenni. kicsit lőttem csak mellé és ez az ötlet bejött!]
na és itt elkezdődött az egyetemi életem. teljesen új világ, teljesen új fázis az életemben. megismertem a mai legjobb barátaim jelentős részét. új helyeken jártam, elkezdtem az önálló életem és lettem valaki. csatlakoztam egy kutatócsoporthoz! :) sokat tapasztaltam és tanultam. láttam és hallottam minden szépet és jót meg érdekeset. voltak nehéz vizsgák, de elmúltak!
És most pedig itt vagyok, ülök, gépelek és azon gondolkozom, mi mindent nyertem és vesztettem ezalatt az egyetemi élet (1. fázisa) alatt:
megnyugodtam kicsit, hogy több a pozitív, mint a negatív. mert a csalódások után mindig csak a negatívumokon tudtam rágódni, de igazából nincs értelme. :)
na és akkor itt vannak az eredmények, hogy ezt se hagyjam ki:
legjobb félév: egyértelműen az 1. :D (26/26 kr) úgy látszik leeresztettem az egyetemi élet által, mint egy standos nagy úszógumi, ami repedésig volt fújva.
legbénább félév: a 4. (13/21 kr) - asszem itt észleltem, hogy ereszt a szelep és valamit tennem kell, ha eredményeket akarok.
legtöbb kredites félév: 6. a maga 29 kreditével. hát, itt valószínűleg belémvájt az érzés erősen, hogy most kéne végezni, de ez már esélytelen. a tervezett idő alatt 136 kr lett a 180 helyett. (diff.: 44 kr - nem kevés)
emlékként készítettem ezt az összefirkált neptunos táblázatot ide magamnak, hogy a mestert már ennek fényében indítsam. Nagyimon kívül a családom nem igazán támogató jellegű (vagy csak teljesen rám akarják hagyni), így ezzel is biztatom magam és tanulok az első egyetemi képzés élményéből.
amúgy ma nyomtatásba került az első olyan tudományos publikáció, aminek részese lehettem. <3 kevéssé tudom kiélni az örömöt, mert minden energiámat leköti a ZV és minden gondolatomat leköti a fenti. :D de hétvégén erre is koccintunk!
Timivel meg belefogtunk egy úgynevezett Örömterápiába. 10 lecke (1 lecke/hét), de erről majd később írok, ha vége, hogy össze tudjam vetni a kezdő és a végállapotot. kíváncsi leszek, de eddig nagyon élvezzük. bármire is jutunk, nagyon izgi, hogy van valami új feladatunk. kihúz a mókuskerékből.
ezaz, újra páros év és benne a kedvenc számom. nekem ez csak szerencsét hozhat! :) már akkor is igaz ez, ha összevetem a tavalyi ünnepi időszakot a mostanival. akkor olyan ember tette tönkre a szilveszterem akarattal, akiben nem mertem kételkedni. hiba volt! ;)
most nagyon szuper volt itthon minden, szuperjó barátok vettek körbe (távolról), akikre nagyon büszke vagyok azért, akik és csak jó emberek jöttek újként az életembe. nos, nézzük, milyen volt 2015 búcsúzásképp:
megírtam, leadtam a BSc szakdolgozatom
abszolváltam
új témavezetőm lett a KOKI-ban: Barbi
elkezdtem a saját feladataimat a KOKI-ban
újra elkezdtem újságot írni - ELTE Online
EO-s csapatépítők: 2 - ELTE Press Akadémia; BTK-s fejtágító + Könyvtár Klub
EO Tudmány rovat megbeszélések: 1 - BTK Gólyavár
sok új embert ismertem meg az EO-nál: Ricsi, Enikő, Marcsi, Jácinta, Judit, Bori, Ági, Vöri, Szilvi (a régiek közül pedig ott volt Ádám és Marci, őket sem szeretném kihagyni)
új szobatársak száma: 3 (Kinga, megint Kinga és Eszti)
meghalt a nagypapám - nyugodj békében, Tata! ♥†
Eve Angliába költözött és más barátok is eltűntek az életemből.
hastáncversenyek: holdfény lányai - különdíj (mindenki); gyöngyös - szóló különdíj, csapatos ezüst (raks: Dalma, Marcsi, Andi, én)
megrendeztük a Keleti Mese III.-at is - Repülőszőnyeggel a Föld körül
fellépéseim a lányokkal még: Kerekes Napok (KUK), Budaörsi Napok (KCSSK ♥), Budapesti Egyetemi Futsal Bajnokság (22.ker), Föld Napja (Margitsziget), Bölcsész Napok (Trefort Kert), Aerobik Nap (BEAC), Thara (Dorog), Péntek Esti Korzó (Ráckeve), Éjszakai Sport (BEAC)
voltam Toul Syes-on végre - 2x is!
a Subi feloszlott :'(
voltunk a kedvenc szigetemen (Tenerife) és Hajdúszoboszlón - kaptam lúdtalpbetétet végre (már van is lábboltozatom azóta)
idén is megnéztük a Mesterségek Ünnepét
Nagyi azt mondta, amikor felhívott tegnap: "legyen boldogabb, mint a tavalyi". hát igen, egyetértek vele. már tuti várja, hogy megtaláljam életem párját, meg hát még mindig kolis vagyok, bár ez engem zavar jobban. bármilyen furcsa is az élet néha, idén megkaptam ezt a bizonyos "all i want for christmas is you" dolgot is. nem is vágytam az abszolutóriumnál jobb/több ajándékra, de kaptam.:)
hogy mit hoz ez a 2016-os év, azt még nem tudom, de bízom benne, hogy Nagyi szavai valóra válnak és a reményei is, amire jelenleg van esély. most jók a kilátásaim és boldognak érzem magam. maradhatok a koliban, végzek, a diplomaosztóra összegyűlik a család, előttem a felvételi, lesz időm a nyelvtanulásra, folytatom a TDK-t a kutatóintézetben és végre egyszer rendesen ünnepelhettem év végén. van sok kérdésem is: lesz fél évre munkám? ha nem lesz, mivel profitálok? tudok majd újságot írni? vajon eljutok a nyelvvizsgáig? milyen lesz a felvételi nyáron? milyen lesz az MSc szeptembertől? sok új embert ismerek meg? egyben marad a tánccsapatunk?
a választ biztosan megkapom ezekre, ez tuti. azt hiszem, azért egész jó kis évet zártam annak ellenére, hogy van amit bánok, bár az a halmaz akaratomon kívüli történéseket tartalmaz. (Subi feloszlása, eltávolodott barátok, egyre betegebb nagyszülők stb.)
amiket legjobban várok:
felvételi
diplomaosztó
nyelvtanulás - talán a törököt is el tudom végre kezdeni rendesen
a Reason-X első lemeze
új zenekarok első koncertjei, meg esetleg régieké, amiken még nem voltam
sok új hastáncos élmény
najó és akkor a szeretteim és magam érdekében teszek egy fogadalmat, hogy a múlt évhez képest a mostani jobb lehessek: többet fogok zenélni, elkezdek újra futni és jobban odafigyelek az udvarlókra! szóval megígérem, a hanyagságot a hátam mögé seprem!
az ELTE Oriental lélekben egyébként azt hiszem, mindig egyben marad. a fellépéseink felsorolásánál végigtúrtam a csoportunkat - képek, beszélgetések, videók, élmények - ahol sok mindent találtam. itt ez a kép, ami bemutat minket, pedig csak épp beálltunk egy fotóhoz. :DD öcsém, Balázs volt a fotós. nagyon köszi ezt a fenomenális képet kistestvérem! :D
na ezek vagyunk mi, ők a kis családom pesten..vagyis többnyire budán! :DD az alsó képet Zsufi szerkesztette. :D felbecsülhetetlen mindenkinek az arca. Ági pedig elbújt, de ott van!
hozzon Nektek is nagyon szuper, élményekben, sikerekben és boldogságban gazdag új évet 2016! álmodjatok nagyokat és kicsiket is, aztán pedig valósítsátok meg! pihenjetek és dolgozzatok, legyenek szép eredményeitek és színezzétek ki az életet.:)
