back to the..future!!

nagyjából egy hete szeretném megírni ezt, így előrebocsátom, hogy valószínűleg igen hosszú lesz. a elmúlt időszakban viszont betegeskedtem is, meg mások - főleg lelki - problémáival kellett foglalkoznom, ami engem is letört, ráadásul rengeteg dolgom volt - ahogy az szokott - és még olyan is volt, hogy egy tervezett pihenős program útjába akadály állt. amúgy vicces, hogy a Déli Haliból van szerencsém most ezt írni, mert éppen tűkön ülve várok az olvasószerkesztőkre, ezért lett egy kis nyugis szabadidőm.:) sosem írtam még a suliból blogot, de hát mindent el kell kezdeni egyszer elvileg.

a legfontosabb, amit már _igazán_ meg szerettem volna említeni, az életem új szereplője, Bagoly, aki egy igazán jó barátom lett az elmúlt 2 hétben. mindig kedveseket mondd nekem és még a cigiről is elkezdett leszokni, mert szerintem az állati egészségtelen és neki meg pláne nem tesz jót. olyat is mondott, hogy "újra él és ember tud lenni", amióta engem megismert. azt pedig mindketten beláttuk, hogy Effy vagyok. én pedig nagyon hálás vagyok neki a tisztességéért és az igazságosságáért, mert most ő volt a nagy hősöm és miatta vettem kézbe jól(!) az életem és értékeltem át a dolgokat. arról beszélt, hogy kicsit visszatért egy régebbi énjéhez és én is így érzem annak kapcsán ezt, hogy ki(k)hez is tartozom valójában. ;) nagyon hálás vagyok neki és boldog nagy részt neki köszönhetően!:)

szombaton voltunk Subric koncerten a dürerben, ahol a RCKLT nevű netes zenei magazin ünnepelte a szülinapját. Bencével, Pocival és utóbbi srác egyik bnőjével indultunk útnak, majd velük is tombolásztuk végig majdnem az egész koncertet. :P mert aztán megérkeztek a kockák - Máté, Bagoly és Arni - akik csak a végét ugrálták végig velünk. majd az egyik említett miatt elég drámai lett az este, Bencémék meg ott is hagytak, de végül a koliig el lettem kísérve, így nem panaszkodhatok túlzottan. csakhát mégis lemaradtam a Down tribjűtről, ami _nagyon_ érdekelt volna. nu, a legfaszább dolog végezetül az estéből, hogy Eperre kacsintottam egyet és így nekem dobta az egyik subricdobütőt, amit el is kaptam. kicsit harcoltam egy másik sráccal, aki színtén elkapta, de végül nyertem. olyan boldog vagyok, hogy végre egy ilyen is a relikviáim sorát gazdagítja! :D tádáám:

[nincs kész, folyt. köv.]

maga-biztos

ez a hét nem telhetett olyan szépen, békésen, vidáman és jókedvűen, ahogy én szerettem volna. ez így magában ugye nem is baj kifejezetten, de nem esik jól. ettől függetlenül nekem minden kerek, az bánt kicsit, hogy szeretteimnek nem az. 'my loved ones!' ♥
pár példa: ottvoltam pontosan-ők nem [ELTE]; nem figyeltem rá-mindig ott volt és lesz nekem [P]; van egér, de nincs ki elkapja [home]. az egészet most egy kérdezz-felelek dologgal tudnám elmesélni, nagyon megtetszett a múltkor amúgy is ez a játék. :P
a superneméknek meg pont van egy ilyen ide vágó száma, hát kezdődjön a játék:

Mért akar mindenki mást,ami? nem mindenki. csak az, aki telhetetlen és nincs szeme a széphez.

Mért nem jó ott, ahol éppen? igazi otthon a saját fejed. ha a fejed rendben, mindenhol megfelelő.:)
Mért szebb az övé és mért nem az enyém? ő jobban igyekszik.
Megvan a nézés, ismerem az érzést.

(...)

Mért mutat mindenki mást, ami? nem mindenki. itt meg csak az, aki fél. ["de a félelem rossz, a félelem rossz! és gondolkodni már nem fogsz. de hol vannak a vízióid?!"]
Az titkol csak, aki bajban van.

(...)

Mért kell mindig az, ami éppen nincs? valójában csak az illúziót kergetni jó egy ideig. ami kell, az ott lesz magától is.
És ha nálad van, már mért nem kincs? tévedés, kincs az!:P talán nem értékeled, hát kezdd el.
Mért rossz neked, ami jó nekem? csak addig rossz, amíg nem mondod ki, hogy neked az.
Hát hogy vagyok, ha veled nem? mint egy szellem. [hát olyan meg nincsen is, kérem szépen]

És annyit hozzáfűzhetek:

mert akarni kell, hogy legyen mit. :P

Remélem most már jobban vagy,

és együtt nagyon de nagyon.

végezetül és a címadás miatt ;DDD :

ODAHALGASS! :P

rest in peace!

ez sem lesz sajnos egy boldog írás, de szükségszerű, mert meg kell emlékeznem arról a drága teremtményről, akinek mindig csillogott a szeme, amikor rám tekintett. :$$ szombaton arra keltem, hogy az én egyetlen kis nyulacskám, Nyuszifül holtan, azaz hidegen és mereven fekszik a búvóhelyén, ahol még az azt megelőző péntek estén elbúcsúztunk. azt hiszem, az utolsó mondatom az volt hozzá: jó éjt, Nyuszifül! plusz megsimiztem azt az okos buksiját. ő már akkor tudta, miért megy oda be, én csak reggel. arról nem érdemes beszélni, neki mi volt az utolsó szava, mert neki olyan sosem volt. akkor ijedtem meg igazából először, amikor nem muszogott az orra, legalább is úgy véltem. sajnos nem tévedtem. :(
végül a legszebb converse-es cipődobozomat béleltem ki nyulas szalvétával - természetesen - és ebbe a koporsóba fektettem az én nagylábú nyúlpajtásom földi maradványait, felkészítve őt ezzel az utolsó útra, ami egészen a kertig tartott. ceremóniát nem tartottam a társaság és a pap hiányában, ennek ellenére szerintem szép volt ez az út. csináltam nyulamnak egy kedves kis fejfát, amibe igyekeztem belevésni a "NYUSZIFÜL" feliratot, de végül ez kevesebb sikerrel járt, mint egy bizonyos íróeszköz. nos, ilyen lett:

itt fekszik most az én szeretett nyuszim teste, két tujánk között és egy tulipánfa mögött. jó hely ez neki, direkt az ablakomhoz közel temettem, így minden reggel láthatom a sírját, ha kinézek. [amikor itthon vagyok] egyik kutyánk sem ásta még ki, ez is szuper. haragos is leszek, ha nem tartják tiszteletben a drágaságom nyughelyét, persze ők ezt nem érthetik úgy. ceremónia hiányában gyászbeszéd sem volt, ezért itt és ezúton pörgetném végig kis jószágom 4 éves életét nem túl hosszan, ámde lényegretörően és szépen összefoglalva. :) ezzel még egyszer búcsút veszek ettől a tündéri kis állatkától!


Nyuszifül a nyár nyula, amint a születési dátuma - amit az orvosa saccolt - is mutatja. talán innen volt az a mindig is tündöklő személyisége, amit mint éltető napsugarat vetett ránk. mindig. :P bár élete vége felé ezt a virgoncságot esetlegesen túlzásba vitte etető gazdáinak harapdálásával [értsd: Édesanyám, Nagyim] azonban ugorjunk vissza élete elejéhez.
én anno kedvenckémet egy tatabányai állatkereskedésben láttam meg legjobb gimis barátnőmmel, Larával. egy fárasztó - asszem szeptember végi-októberi - sulinap után tévedtünk ide, s rögtön szemet szúrt a csöppség. 1-2 héttel később haza is vittem, hát így került hozzánk ő. ^^ akkor még ilyen volt:

kicsi korában olyanokat csinált, hogy a bioszfaktos füzetembe belefeküdt, meg szétrágta az angolházimat. :D aztán elkezdett cseperedni, megismerte a doktorbácsit és megkapta első oltásait a szúnyogtámadások ellen.
hozzá kell tenni, sokáig azt hittük, nyuszilány ő. mert egyrészt így választottam az állatkereskedésben és többször meg is kérdeztem, másrészt olyan csinos volt a bundája mintázata. a fülei mint 2 masni, ráadásul gyönyörű fekete-fehér. a névadás is ezekhez mérten történt. [plusz egyik kedvenc subiszámom ihlette] mindezt a már-már tényleg beigazolódónak látszó illúziót nyulam orvosa oszlatta el egy látogatáskor, olyan 1,5 éves korában, amikor ivarérett lett. ugyanis kiderült, hogy a 2 fura szőr nélküli csúnyaság a ventralis oldalán, amitől megijedtem, csak 2 here. :DD egyből nyugodtabb voltam, de valamiért mégis rossz volt, hogy ő egy uraság. aztán ebbe is belenyugodtam és sokat mondtam neki, hogy "hölgyeim és nyulaim!"
tehát felnőtt az én apróságom és átalakult a csontozata, a bundája már kevésbé volt bolyhos és a nyúl formálódni kezdett. végül ilyenné vált A Szörny:

azt hiszem, ez lett itt élete képe. ez is egy doktorbácsi-látogatás után készült, amikor is besokallt és hazaérve dacból lefeküdt a fűbe, mert neki ott a legjobb és amúgy is pihen egyet. :DD a kertben amúgy a képen látható hámot viselve remek kalandokban volt része. én mindig legelés címszó alatt vittem ki, ő meg mindig a vakondtúrásokat ásta ki :D egyszer be is mászott a járatba, de aztán kiszedtem és ráolvastam a fejére, hogy most kurva koszos lett, de én nem fürdetem meg. :D deal! sok ehhez hasonló mókás pillanatunk volt, így nem csoda ha azt mondom, egy remek barátot veszítettem el, hiányozni fog nagyon az életemből és sosem felejtem el! <3

közös élmények közül persze mindet itt fel sem sorolhatom, az utolsó húsvétunkról viszont készült aranyos közös kép és ezt még megosztom itt Veletek, akik vagytok olyan aranyosak, hogy ezt is elolvassátok:

így szerettük mi egymást, így szeretett húsvéti nyuszi lenni az én kis szépségem. ^^ a körömvágásokat kevésbé szerette, de azokat is hősiesen tűrte, ahogy azt is, amikor Molly kutyánk társult a családhoz és nagyon elkezdett nyulaságom után barátkozva érdeklődni. [ezt heves farokcsóválással mutata ki; néha vakkantott is] :)
élete utolsó stádiuma nem volt szerintem vidám időszak már neki. úgy vettem észre, hogy valami baj van, hogy furcsán tartotta a pofiját. hát, megnéztem és a foga bizony annyira túlnőtt, hogy belevájt a felső metsző az alsó ínyébe is. tarthatatalan volt, futottunk az orvoshoz! ő lecsípte neki és sokat nem foglalkozott vele. azt mondta, csak szénával etessük, mert a tápoktól nem tud lekopni eléggé a foga. hibának érzem utólag, hogy nem kérleltem további vizsgálatokra. már ekkor le volt fogyva Nyuszifül. ezután adtuk neki a friss szénát, de nem ette buzgón, így csak tovább fogyott, annak ellenére, hogy a répát buzgón ette. :/ emellett pedig rengeteget ivott. minden hiába volt, és nagyon hamar történt az egész. :/ így betegségben és elgyengülésben eltávozott tőlem és tőlünk ez az imádnivaló jószág az örök vadászmezőkre.

béke poraira! <3